Dr. Verő Tamás főrabbi: Minden név mögött egy teljes világ áll – megemlékeztek a szarvasi holokauszt áldozatairól

Beszédében a főrabbi hangsúlyozta: a zsidó hagyományban az emlékezés nem csupán múltidézés, hanem parancsolat.

– A Tóra újra és újra felszólít bennünket: zachor – emlékezz. Emlékezz arra, ami történt, emlékezz azokra, akiket elragadtak. Emlékezz a nevekre, arcokra és családokra – fogalmazott.

Dr. Verő Tamás főrabbi emlékeztetett arra, hogy Szarvason nem névtelen áldozatokra emlékeznek, hanem olyan emberekre, akik ugyanazokat az utcákat járták, ugyanazon a Körös-parton sétáltak, itt dolgoztak, tanultak, családot alapítottak és közösséget építettek.

Beszédében felidézte a szarvasi zsidó közösség történetét is, amely az 1820-as évek végén kezdődött, és amely a holokauszt idejére Békés vármegye második legnagyobb zsidó közösségévé vált. Kiemelte, hogy a hitközség már a 19. század közepén megszervezte intézményeit: Chevra Kadisát (szentegylet), hitközséget alapított, rabbit választott, zsinagógát épített, később pedig a neológ és az ortodox közösség egyaránt saját iskolát működtetett.

A főrabbi külön szólt azokról a szarvasi zsidó polgárokról, akik munkájukkal meghatározó szerepet játszottak a város fejlődésében. Példaként említette Szemző Imre gyógyszerészt, Gerő Oszkár ügyvédet, valamint Grimm Mórt, aki a Szarvasi Kereskedők Egyesületének elnökeként, majd 1902 és 1904 között Szarvas községi bírájaként is szolgálta a települést.

Emlékbeszédében felidézte a holokauszt borzalmait is. 1944-ben a szarvasi zsidók 66 üzletét zárták le, majd májusban három gettót jelöltek ki számukra. Május 15-én harminc lovaskocsival szállították a családokat a kijelölt területekre, néhány nappal később pedig a környező településekről – Békésszentandrásról, Csabacsűdről, Kondorosról és Öcsödről – is ide hurcolták a zsidó lakosságot.

– Képzeljük magunk elé azt a reggelt: az utcákat, a lovaskocsikat, a sietve összecsomagolt holmikat, a gyermekek kérdéseit, az idősek félelmét, az otthonukból kiszakított emberek tekintetét.

Felidézte, hogy a gettó lakóit 1944. június 19-én a szolnoki gyűjtőtáborba szállították, ahonnan sokakat Auschwitzba deportáltak, másokat Strasshofba, majd Bergen-Belsenbe vagy Theresienstadtba hurcoltak. Kiemelte: a szarvasi temető holokauszt-emlékművén több mint 355 név olvasható, de minden név mögött egy-egy teljes élet, család és beteljesületlen jövő áll.

Dr. Verő Tamás főrabbi arra is figyelmeztetett, hogy a holokauszt nem a deportáló vonatok indulásával kezdődött.

– Ott kezdődött, amikor a gyűlölet hétköznapivá vált, amikor a megalázó szavakon nevettek, amikor az igazságtalanságot törvénynek nevezték, és amikor túl sokan fordították el a fejüket – fogalmazott.

Ugyanakkor beszélt az újrakezdés erejéről is. Felidézte, hogy a túlélők a háború után újjászervezték a szarvasi ortodox és kongresszusi hitközséget. Az ortodox közösség elnöke Gottlieb Benő, ügyvezetője Lichtner, míg a kongresszusi hitközség elnöke Kalmár Jenő, ügyvezetője Guttmann Zsigmond lett. Megemlékezett Jakobovics Simon rabbiról is, aki 1947 nyarán szolgálta a közösséget.

Beszéde végén a jelenlegi zsidó élet jelentőségét hangsúlyozta, utalva arra, hogy ma már a nemzetközi szarvasi zsidó tábor fiataljainak hangjától ismét élettel telnek meg azok az utcák, ahol egykor a helyi zsidó közösség élt.

– Ez nem csupán történet, hanem válasz a pusztításra. Ott, ahol el akarták némítani a zsidó gyermekek hangját, ma újra gyermekek nevetnek. Ahol meg akarták szakítani a hagyomány láncolatát, ott fiatalok tanulnak a zsidóságról. Ahol a zsidó életet semmissé akarták tenni, ott újra zsidó élet születik.

Az emlékbeszédet követően a résztvevők átsétáltak a holokauszt szarvasi áldozatainak emléktáblájához, ahol közös ima után elhelyezték az emlékezés köveit.

Forrás: Newjsag

---