Dr. Biró Tamás: Hogyan és merre tovább, neológia?

A neológia lehetséges definíciói

A tudós megadja a neológia öt lehetséges definícióját, irányát. Ehhez „csoportmunkára” osztotta a közönséget, hogy öt különböző nézőpontot vitassanak meg. Ezek szerint a neológia lehet:

• 1. „Puha”, „híg”, liberális ortodoxia: az ortodox háláhikus szabályok elvi elismerése, de a gyakorlatban lazább vagy megengedőbb betartás. (Az előadó hivatkozott Schweitzer Józsefre, aki szerint a neológia az ortodoxia és a reform közötti arany középút. Azaz  liberális ortodoxia, ami, igaz, oximoronnak tűnik.)
• 2. Neo-ortodoxia vagy modern ortodoxia: szigorú vallásgyakorlat és kóserság a modern világi élettel, oktatással és öltözködéssel ötvözve. Biró Tamás megemlítette, hogy e két fogalmat gyakran keverik: a  neoortodoxia kifejezés a XIX. századi Németországban kialakult vallásgyakorlat értendő, amikor egy zsidó ember már világi tudományokat is tanult világi iskolában, ugyanakkor ortodox volt a hitéletében. A modern ortodoxia XX. századi jelenség Amerikában és Izraelben: ott a modern ortodoxok szigorúan tartják a szombatot, a kóserságot, de öltözködésüket és foglalkozási struktúrájukat tekintve modern életet élnek.
• 3. Konzervatív (maszorti) mozgalom: progresszív hagyományőrzés a modern kor kihívásaihoz igazítva, pl. nők egyenjogúsága, közös ülésrend a zsinagógában stb.
• 4. Kulturális zsidóság: a rendszeres zsinagógai hitélet helyett a zsidó identitás megélése elsősorban rendezvényeken, fesztiválokon, koncerteken, azaz kultúrán keresztül.
• 5. Széles spektrumú, szekuláris modell: lazább identitásközösség, ahogy az előadó fogalmazott, afféle „vegyes felvágott”. Azaz olyan, mint az izraeli társadalom, ahol megférnek egymással a szekulárisok és az ortodoxok, de közös bennük a zsidó és izraeli identitás.

A tudós beszélt az elmélet és a gyakorlat között észlelhető feszültségről, mivel a neológiában is megfigyelhető egy kettősség a vallási elvárások és a mindennapi élet szokásai, a családban megörökölt hagyományok között. Például a neológ rabbiktól természetesen elvárt a szigorú vallástartás, míg a hívek lazább életvitelt folytatnak: a temetőben, szakrális térben viselik a kipát, az utcán azonban nem. Az előadás ezen része lényegében arra kereste a választ: hogyan viszonyuljunk ehhez a kettősséghez? Ha nem a háláhá szerint élünk, akkor  deklarálnunk is kellene, hogy nem tartjuk magunkra nézve kötelezőnek a háláhát minden vonatkozásában? S így elkerüljük a képmutatás gyanúját? Vagy ismerjük el a vallási előírások fontosságát a gyakorlati „gyengeségek” ellenére?

Az előadás végén elhangzott az a fontos gondolat is: szükség lenne egy olyan neológ, háláhikus szaktekintély fellépésére, aki végre lefektetné azokat az alapelveket, értékeket, vallásgyakorlási alapvetéseket, amik világosan meghatározzák a neológiát.   

Érdemes meghallgatni a teljes előadást, hiszen a fenti összefoglaló csak vázlatosan adja vissza az előadó, valamint a jelenlévő Fináli Gábor rabbi és dr. Radvánszki Péter rabbi különösen értékes, megfontolandó és feltétlenül továbbgondolandó állításait, kérdésfeltevéseit!

---