Del Medico Imre – avagy egy korszak – halálára

---

Jól sejtette: elsőre a neve az érdekes hangzása miatt ragadt meg az ember fejében. De ha egyszer is elolvastuk Del Medico Imre egy-egy észrevételét, hozzászólását, hibaigazítását egy cikkünkhöz, s fejet hatjva tudása előtt igazat adtunk neki, onnantól kezdve tudtuk: nem jól csengő álnév mögött „garázdálkodik” valaki a rivális rovatból, hanem egy széles látlókörű, okos ember jelzi, hogy valamit elrontottunk.

A kilencvenes években gyakran előfordult, hogy cikkírás közben az ember azon kapta magát: jó-jó, de mit fog ehhez szólni Del Medico Imre?! Majd átolvasta a szerző a készülő anyagot még egyszer, és vörösödő füllel húzta ki a még időben észrevett pontatlanságot.

Nem túlzás, hogy a halála kapcsán sok lap azt állítja: fogalommá lett a neve. Igen, fogalom volt, de egyúttal kolléga is – habár soha nem volt „igazi”, azaz professzionális újságíró. De ha valahol meghirdettek egy olvasószerkesztői állást, és elképzelték, hogy milyennek kellene lennie az ideális olvasószerkesztőnek, akkor a szerkesztőségben természetesen mindenkinek azonnal Del Medico Imre neve jutott eszébe. Több tízezer levelet írt különböző nyomtatott lapoknak, s mivel indigóval gépelt, a másolatokat megőrizte. Hatalmas archívum állt így össze, amelynek jelentős része már levéltárban, könyvtárban van.

Kilencvenhat évesen halt meg,  már igazán nem sok hiányzott a százhúszhoz. Elment ugyan, de emléke velünk marad – fakadjon áldás belőle.

(Fotó: Sebestyén László)

---