Dávid története a PészahFeszten
Ahogy beköszönt Pészah ünnepe, a zsidó közösségek világszerte újra és újra felidézik a történetet, amelyben Mózes kivezeti a zsidó népet Egyiptomból. A kivonulás emlékezete nem csupán történelmi esemény: a szabadság ünnepe, a szabadulás, a remény és az újrakezdés ideje. Pészah arra tanít, hogy a szabadságot nem adják ingyen, azt meg kell találni, meg kell teremteni, és olykor meg is kell védeni. Ez a gesztus szépen kapcsolódik Pészah üzenetéhez is. A szabadság nemcsak saját magunkról szól, hanem arról is, hogy másoknak is segítünk megtalálni. És talán itt ér össze a film üzenete a jelen valóságával. Most, amikor sokan döntenek az egyházi adó egy százalékáról, érdemes arra gondolni, hogy a közösségi támogatásokból nemcsak intézmények működnek, hanem ilyen, a fiatalok lelkét és tudását építő programok is megvalósulhatnak. Riedl Annamária írása.
A Mazsihisz az elmúlt években újra és újra bizonyította, fontos számára a jövő generációja: hogy a gyerekek ne csak tanuljanak a hagyományról, hanem meg is éljék azt. A közösség megerősítése, a gyerekek megszólítása és a hagyomány élővé tétele gyakran éppen az ilyen támogatásokból válik lehetővé. Nem véletlen, hogy az idei ünnephez különösen szépen kapcsolódik Phil Cunningham animációs filmje, a Dávid, amely Mózes után több száz évvel egy másik felszabadító történetét meséli el. Dávid király legendája arról szól, hogyan válik egy pásztorfiúból a zsidó nép vezetője, hogyan születik meg a bátorság a hitből, és hogyan talál rá egy fiatal a saját szabadságára.
Ez az üzenet ma különösen fontos.
A film a fiataloknak azt mutatja meg, hogy a szabadság nem külső körülmények kérdése, hanem belső döntés. A szülőknek pedig arra ad útmutatást, hogyan neveljenek olyan gyerekeket, akik képesek önállóan gondolkodni, teremteni, és felelősséget vállalni. Dávid története ezért nem csupán bibliai epizód, hanem élő, mai tanítás a hit, a bátorság és az identitás erejéről. Nem is lehetett volna jobb választás, mint ezzel az animációs filmmel kezdeni az idei PészahFesztet.

Vasárnap délelőtt megtelt a WestEnd Cinema nézőtere, és ritka, felemelő látvány fogadta az érkezőket: gyerekek mindenütt. Régen volt már, hogy zsidó ünnep alkalmából ennyi család gyűlt össze egy helyen. A tavaszi napsütés ellenére szülők és nagyszülők hozták el a gyerekeket, hogy együtt nézzék meg Dávid történetét, a fiút, aki a hitéből merített erővel lépésről lépésre válik bátorrá, majd vezetővé, végül pedig a zsidó nép egyik legnagyobb uralkodójává. A vetítés előtt még izgatott morajlás hallatszott, a film közben viszont csend lett. A gyerekek és felnőttek együtt figyelték, ahogy az egyszerű betlehemi fiú története kibontakozik, és ahogy a hit lassan bátorsággá, a bátorság pedig sorsformáló döntéssé válik.
A Dávid animációs film különlegessége nemcsak a történet, hanem az alkotás körülményei is. A film készítői három évtizeden át dolgoztak a projekten. Ez az időtáv önmagában is ritkaság az animáció világában, és jól mutatja, hogy a készítők nem egyszerű gyerekmesét akartak létrehozni, hanem olyan alkotást, amely generációkon átívelő üzenetet hordoz. A hosszú fejlesztési időszak alatt a készítők többször is ellátogattak Izraelbe, hogy inspirációt gyűjtsenek. Tanulmányozták a táj színeit, a fényeket, a történelmi helyszíneket, és azt a vizuális világot, amelyből a bibliai történetek megszülettek. Ennek köszönhetően a látványvilág egyszerre meseszerű és hiteles. A sivatag aranyfényei, a dombok lilás árnyalatai, a városok kőszínei mind olyan gazdag vizuális világot teremtenek, amely nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is magával ragadja.
A karakterábrázolás külön említést érdemel. Dávid alakja egyszerre törékeny és elszánt: a tekintetében ott a bizonytalanság, de ugyanakkor ott a belső tűz is. A film egyik legnagyobb erénye, hogy nem hősként kezdi ábrázolni, hanem gyerekként. Látjuk, ahogy hibázik, fél, kételkedik, majd ahogy egyre inkább megtalálja a saját hangját. A történet egyik pontján az alkotók finoman megidézik a Salamon könyvéből ismert gondolatot is, miszerint Isten kiválasztott valakit, aki szíve szerint való – és ettől a pillanattól kezdve a néző számára világossá válik, hogy Dávid ereje nem a fizikai fölényben, hanem ebben a belső, hitből fakadó kiválasztottságban rejlik. A mellékszereplők is élőek és szerethetőek: a családtagok, a barátok, az ellenfelek mind árnyalt karakterek, akik hozzájárulnak a főhős fejlődéséhez. Az előadás nem egyszerűen a Góliát elleni harcra koncentrál, hanem arra az útra, amely odáig vezet.
A zene szintén kulcsszerepet játszik az élményben. A zeneszerzők bibliai hangulatú motívumokat ötvöznek modern filmes hangzással. A hárfaszerű hangok, a dobok ritmusa és a kórusok együttese olyan atmoszférát teremt, amely egyszerre epikus és meghitt. Nem véletlen, hogy a zene nem pusztán aláfestés, hanem a történet egyik fő mozgatóereje is egyben. Amikor Dávid bátorságot merít, a zene is felemelkedik, amikor kétely gyötri, a hangzás visszafogottabbá válik. A gyerekek ösztönösen reagálnak erre, és szinte együtt lélegeznek a történettel.
A közel két óra alatt megjelenő színvilág különösen figyelemre méltó. A készítők nem féltek erős színeket használni, mégis megőrizték a természetességet. A naplementék narancsai, az éjszakák mély kékjei, a csaták poros barnái mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet vizuálisan is emlékezetes legyen. Ez a fajta gazdagság nem mindennapi a mai animációk között, ahol sokszor a gyors gyártás dominál. Itt viszont minden képkockán érződik a hosszú évek munkája.
A film egyik legszebb vonása, hogy nem didaktikus. Nem magyarázza túl a hitet, nem moralizál, hanem megmutatja. Dávid bátorsága nem hirtelen jelenik meg, hanem lassan épül fel. A gyerekek így nem egy kész hőst kapnak, hanem egy példát arra, hogyan lehet valaki hőssé. Ez a különbség teszi az előadást valóban időtállóvá.
A vetítés végén azonban még egy különösen megható pillanat is következett. Phil Cunningham üzenete jelent meg a vásznon: ma a világban több millió gyerek nem tud elmenni moziba. Csak Észak-Amerikában mintegy húszmillió olyan gyermek él, akinek nincs lehetősége ilyen élményre. Az alkotók célja ezért az, hogy legalább egymillió gyerek ingyen láthassa a Dávidot. A film végén megjelenő QR-kód segítségével bárki vásárolhat egy jegyet, amelyet egy rászoruló gyermek kap meg valahol a világban. A WestEnd Cinema nézőterén pedig valóban különleges jelenetnek lehettünk ma tanúi: Cunningham szavai után sokan azonnal a telefonjukhoz kaptak, és sorra olvasták be a kódot. A gyerekek kérdeztek, a szülők magyaráztak, és percek alatt közösségi élménnyé vált a segítség.
A Dávid animációs film ezért több mint egy bibliai történet feldolgozása. Egy ünnephez méltó kezdet, egy közösségi élmény, és egy olyan üzenet, amely a gyerekekhez és a felnőttekhez egyaránt szól. A szabadság, a hit és a bátorság története, amely Pészahh idején különösen aktuális. Dávid király példája pedig valóban nemcsak a zsidó gyerekeknek szól, hanem mindenkinek, aki keresi a saját útját, és aki hisz abban, hogy a legkisebbekből is válhatnak a jövő formálói.
A PészahFeszt további programjai itt
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
Mi van, ha magunkon nevetünk? – Réz András az UNSEREINER-ről
28. Zsidó Kulturális Fesztivál: elindult a jegyértékesítés a Dohány utcai zsinagóga programjaira
Megalakult a Magyar Holokausztkutatók Hálózata Egyesület
Jom kipur – A zsidó naptár egyik legszentebb napja
Lior Raz Budapesten: a Fauda sztárjával találkozhat a közönség
Zsidó vallásjog és állami jog: az élet védelme és a döntés szabadsága – a Mazsihisz állásfoglalása
Péntek este a szombattal együtt köszönt be Szukot, a sátrak ünnepe