Darvas főrabbi: „porban az igazság” avagy Ézsau sorsa, rágalmazás vs. valóság?

Valóban annyira gonosz figura Ézsau, amilyennek a rabbinikus kommentárok jelentős része ábrázolja? Ezt a kérdést járja körbe a TOLDOT hetiszakasz kapcsán Darvas főrabbi, aki a mostani előadásában arra hívja fel a figyelmet: a Tóra szövege árnyalt képet fest Jákob testvéréről. Az elsőszülöttségi jog lencsefőzelékért történő eladásakor például nem Jákob csalása, hanem Ézsau közönyössége a meghatározó: a Tóra egyértelműen azt rója fel neki, hogy megvetette elsőszülöttségét.

Darvas István – Luzzatto rabbi erkölcsi tanításai alapján – különbséget tesz az elővigyázatosság és a belső tisztaság, azaz a makulátlanság között. Ézsau talán eljutott odáig, hogy tartózkodjon a nyilvánvaló vétkektől, de indulatait és vágyait nem tudta megfelelően uralni; a valódi erkölcsi fejlődéshez ugyanis nem elegendő a helytelen cselekedetek elkerülése: az embernek saját gondolatait, szándékait és ítélőképességét is folyamatosan vizsgálnia kell.

Ebből kiindulva a főrabbi részletesen foglalkozik a lason hárá, vagyis a másokról szóló ártó beszéd „porával”. A talmudi és háláchikus források szerint nemcsak a nyílt rágalmazás lehet vétek, hanem az olyan látszólag ártatlan, rossznyelvű megjegyzés is, amely másokat ártó beszédre ösztönöz. Ilyen lehet valakinek a dicsérete az ellenségei előtt, egy rosszat sejtető félmondat, vagy a másik ember rovására elhangzó, tréfának álcázott megjegyzés.

A rabbi hangsúlyozza: az erkölcsi tisztaság eléréséhez a legapróbb megnyilvánulásainkra is ügyelnünk kell: nem elegendő tartózkodni a rágalmazástól, de arra is vigyázni kell, hogy szavainkkal ne teremtsünk alkalmat mások megrágalmazására. Ez rendkívül nehéz feladat, de aki képes belső késztetéseit is megtisztítani, az az erkölcsi fejlődés magas fokára jutott.

---

Kapcsolódó hetiszakaszok

---