Darvas főrabbi: „Nem mindenáron”– Ártatlanság és vétek a zsidó hagyományban

Darvas főrabbi a hetiszakaszból indul ki [00:15], mondván, hogy A Tóra előírja a bálványimádó kultuszhelyek és tárgyak megsemmisítését, ugyanakkor arra figyelmeztet: „Ne tegyetek így az Örökkévaló Istenetekkel” [01:27]. Raschi és a Talmud alapján ez a szent dolgok (szentély, szent írások, Isten neve) lerombolásának és megrongálásának tórai tilalmát jelenti [03:17].

Az egyetlen kivétel: a béke ereje [04:54]: A Hidá (Haim Josef Dávid Azulai) magyarázata rámutat arra a különleges kivételre, amikor a Tóra maga írja elő Isten nevének kitörlését: a hűtlenséggel gyanúsított asszony (Szotá) eljárásánál [05:38]. Ez azt szimbolizálja, hogy a férj és feleség közötti béke (Sálom bájit) megőrzése érdekében még Isten szent neve is eltörölhető [06:07]. A béke viszont nem írhatja felül az alapelveket [06:38]:

A Szotá esete nem képez általános precedenst arra, hogy a béke kedvéért felülírhassuk a vallási vagy erkölcsi parancsolatokat, hiszen itt maga a Tóra rendelkezett így [07:08].

Azel Hildesheimer 19. századi rabbi gondolatát idézve: a béke csak akkor lehet igazi áldás, ha közben hűek maradunk a Tóra kötelezettségeihez és az alapvető erkölcsi elvekhez [10:36].

Samson Raphael Hirsch rabbi megközelítése szerint személyes érdekeinkről, javainkról lemondhatunk a béke kedvéért, de az isteni igazságról és a lelkiismereti békéről nem [13:40].

Egyensúlyt kell teremteni a béke és az elvek között [15:41]: Zecharja próféta szavaival élve: „Szeressétek az igazságot és a békét!” [15:41]. Nem szabad a „béke mindenáron” elvet elvakultan követni, de a folyamatos konfliktuskeresés sem helyes. Keresni kell a békét és az egységet, de tudni kell, hol húzódik az a határ, ahol az erkölcsi és vallási elvekből már nem lehet engedni [16:27].

---