Darvas főrabbi: „Nem elég tűrni" – avagy milyen érzés egymás mellett állni?

Darvas István főrabbi előadása a Nászó hetiszakasz egy látszólag monoton részéről szól, amelyben 12 törzsfő egymás után, összesen 72 mondaton keresztül mutat be teljesen azonos áldozatot a pusztai szentély (Miskán) felszentelésekor. Előadásának főbb gondolatai:

– a törzsfők képesek voltak félretenni az egójukat a közös cél érdekében, ezzel mutatva példát arra, hogy a valódi közösség akkor jön létre, ha a tagok az ügyet a saját érdekük fölé helyezik;
– bár az áldozatok technikailag azonosak voltak, az azokat bemutató törzsfők belső szándékai (kavanája) eltértek egymástól, tükrözve saját törzsük sajátosságait és vágyait;
– a mai zsidó imádkozás is hasonló elven működik: bár közösen mondjuk ugyanazokat a szavakat, mindenkinek más a személyes lelki háttere, kérései és hálája. Amikor közösségben imádkozunk, Isten ezeket a különböző, mégis együtt felajánlott imákat egy egészként fogadja el.

Darvas főrabbi kitér arra is: a 72-es szám a zsidó hagyományban számos fontos összefüggésben felbukkan (pl. 72-en voltak a bölcsek, akik a Tórát fordították; a Nádas-tengeren való átkelés titkos isteni nevei), a szám a sokszínűséget és a békességet szimbolizálja.