Darvas főrabbi: „Köszönöm a kétséget, a hitet" avagy „Pinhász" pro és kontra

E heti tanításában Darvas István főrabbi a Tóra egyik legösszetettebb és legmegosztóbb történetét, Pinhász esetét elemzi a zsidó hagyomány és a rabinikus irodalom tükrében. Az eset közismert: egy Zimri nevű férfi provokatív módon egy midjánita nőt vitt be a zsidó táborba, amikor a közösség tehetetlenül sírt, hiszen sok ezernyi halálos áldozatot követelő csapás tizedelte a népet. Pinhász, aki Áron főpap unokája volt, határozottan és „unortodox” módon cselekedett: dárdájával Zimrit és az idegen nőr is megölte, amivel véget vetett a csapásnak.

A cselekedete hatalmas hitet igényelt, mégis sok kétséget vet fel a kirívó erőszakossága miatt. Az Örökkévaló azonban jóváhagyta Pinhász tettét, örökös papságot és „békeszövetséget” adományozott neki, ami a kommentárok szerint nem egyszerű jutalom volt, hanem egyfajta belső védelem. Hiszen megóvta Pinhász lelkét attól, hogy az elkövetett erőszak miatt később kegyetlen, agresszív emberré váljon (a főrabbi rabbi ezt Jichák Rabin katonai, majd későbbi béketeremtő államférfiúi pályájához hasonlítja).

Darvas főrabbi szerint Pinhász izzó szenvedélye, hite és radikalizmusa alkalmassá tette őt a hős szerepére az említett vészhelyzetben, de a mindennapi vezetéshez szükséges türelem és elfogadás hiányzott belőle; az esete egyik legnagyobb paradoxona tehát, hogy nem minden helyes cselekedet alkalmas arra, hogy általános mintává váljon. A főrabbi azt a tanulságot vonja le, hogy Pinhász tette egyedi és egyszeri történelmi jelentőségű ellépés volt, de ez semmilyen felhatalmazást nem ad számunkra arra, hogy konfliktusokat erőszakos úton oldjunk meg!

Fotó: Ritter Doron / Mazsihisz