Chuck Norris emlékére – egy Izrael iránt elkötelezett, tiszteletbeli „zsidó csodalény”

Carlos Ray Norris visszahúzódó, bizonytalan gyermekből vált világszerte ismertté. Életének meghatározó fordulópontját katonai szolgálata jelentette: a légierő kötelékében, Dél-Koreában ismerkedett meg a harcművészetekkel. A taekwondo mestereként nemcsak sporttörténeti jelentőséget szerzett, hanem olyan fegyelmet és tartást is, amely későbbi pályáját is meghatározta.

Filmes pályája egy sorsfordító találkozással indult: Bruce Lee figyelt fel rá, és szerepet adott neki a Sárkány útja című filmben. Ez a lehetőség nyitotta meg számára a film világát. Nem sokkal később Steve McQueen – aki maga is tanítványa volt – arra biztatta, hogy a színészetet hivatásként is vállalja. A világhír azonban már olyan producerekhez kötődik, mint Menachem Golan és Yoram Globus a Cannon Films égisze alatt az 1980-as évek egyik meghatározó akcióhősévé emelték.

E korszak filmjeiben nem egyszer jelentek meg a kor történelmi és erkölcsi dilemmái is. A mára már kultikus Delta Kommandó filmje egy repülőgép-eltérítés történetén keresztül idézi fel a terrorizmus elleni küzdelmet, és megrendítő módon jeleníti meg a zsidó származású utasok különválasztását – ezzel felidézve a 20. század legsötétebb emlékeit, és az önvédelem szükségességének kérdését.

A ’90-es években a Walker, a texasi kopó című sorozat révén új korszak kezdődött pályáján: a televízió egyik meghatározó alakjává vált, és Magyarországon is széles körű népszerűséget szerzett. Alakja ekkorra már túlmutatott a filmszerepeken – egyfajta erkölcsi mérceként is tekintettek rá.

Chuck Norris azonban nemcsak a filmvásznon képviselt értékeket. Mélyen vallásos, konzervatív keresztényként következetesen kiállt Izrael mellett, amelyet bibliai és erkölcsi meggyőződésből tekintett különleges jelentőségűnek. Az izraeli közélet iránt is élénk érdeklődést tanúsított, és nyíltan támogatta Benjamin Netanjahu miniszterelnök politikáját.

Kapcsolata nem maradt a szavak szintjén: rendszeresen ellátogatott Izraelbe, legutóbb nem sokkal halála előtt is, amikor politikusokkal találkozott, és felkereste a jeruzsálemi Siratófalat, ahol imádkozott.

Különleges kapcsolatát a zsidósággal az is jelzi, hogy – bár maga nem volt zsidó – megkapta „Az év zsidó humanistája” címet. Ez a gesztus nem csupán elismerés volt, hanem egyfajta szimbolikus befogadás is: tiszteletbeli tagjává vált annak a közösségnek, amely iránt egész életében tiszteletet és rokonszenvet tanúsított.

Chuck Norris életútja túlmutat a filmeken és a harcművészeteken. Egy olyan ember emlékét őrizzük, aki hitt az értékekben, a hit erejében és a barátságban – és aki számára Izrael nem csupán egy ország volt, hanem ügy, amely mellett kiállni erkölcsi kötelesség.

Emléke és Izrael iránti elkötelezettsége velünk marad.
Emlékéből és emlékiből fakadjon áldás.

---