Bródy János 80 – az Örök Tini, aki generációknak adott hangot

Budapesten született, egy munkaszolgálatot megjárt apa és tanár édesanya gyermekeként; hozott öröksége egyszerre volt szellemi igényesség és erkölcsi tartás. Villamosmérnöknek készült, diplomát is szerzett, de hamar világossá vált: az ő igazi nyelve a zene és a szó. Amikor Koncz Zsuzsa ajánlására bekerült az Illés együttesbe, valami elkezdődött, ami azóta is tart.

A magyar rockzene tőle tanult meg igazán magyarul.

Az Illés együttes szövegírójaként nemcsak dalokat írt, hanem nyelvet adott egy korszaknak: egyszerre volt lázadó és költői, játékos és pontos. Azok a sorok, amelyeket akkor vetett papírra – gyakran áthallásosan, a határokat finoman feszegetve, és mindig a valóságról beszélve –, ma is velünk élnek: kimondva, vagy csak magunk elé dúdolva, amikor az utcán járunk. Nemcsak megszólalt egy nemzedék, hanem a magyar zene is bekapcsolódott egy tágabb, nemzetközi hangzásvilágba – saját hagyományaival együtt.

Az Illés után a Fonográf együttes időszaka új hangokat hozott, és megszülettek azok a dalok is, amelyek Koncz Zsuzsa és Halász Judit előadásában váltak generációk közös emlékeivé. Gyerekek és felnőttek ugyanazokat a sorokat viszik tovább – néha észrevétlenül, néha egymás kezét fogva.

Szólóként talán még közelebb került hozzánk. 1978-tól saját estjeivel, majd lemezeivel – köztük a Hungarian Blues dalaival – egy olyan alkotót ismerhettünk meg, aki pimasz és gyengéd, ironikus és mélyen emberi. Hitelesen és mindenki által érthetően fogalmazta meg nemzedéke – és azóta már nemzedékek – álmait és csalódásait. A „Földvár felé félúton” csendes melankóliája, vagy a sorai mögött megbúvó szelíd irónia ma is ugyanúgy megszólít: mintha helyettünk mondaná ki mindazt, amit nem tudunk pontosan megfogalmazni. És közben egyre világosabb lett: nemcsak kivételes szövegíró, hanem teljes értékű dalszerző is, akinek zenében és gondolatban egyaránt saját, felismerhető világa van.

És közben ott van a „titkos” életmű is: mások dalai mögött, más nevek alatt, mégis ugyanazzal a felismerhető hanggal – még a „rivális” Omega együttes számára is. Mintha egyszerre több életet élt volna, és mindegyikben maradandót alkotott.

Színpadi művei – köztük az István, a király – a magyar kultúra megkerülhetetlen darabjai. Több mint fél évszázad után is aktív: gitárral a kezében járja az országot, és ugyanazt mondja, amit mindig is mondott – legfeljebb a díszletek változnak körülötte.

2019-ben tomboló sikert aratott a Zsidó Kulturális Fesztiválon adott koncertje is: telt ház és felállva tapsoló közönség ünnepelte őt és zenekarát – azt a művészt, aki nemcsak dalokat ír, hanem közösséget is teremt.

Nyolcvanadik születésnapját idén egy különleges koncerttel ünnepli: április 11-én, a költészet napján lép színpadra a Papp László Budapest Sportarénában. Az est – amely már jó előre teltházas – „Az első 80 év” jegyében idézi fel az életművet, miközben új dalok is megszólalnak. Bizonyosan ikonikus és felejthetetlen nap lesz ez – nemcsak egy pálya, hanem egy közös történet ünnepe.

Bródy János ma már nemcsak egy korszak hangja, hanem a magyar kultúra élő klasszikusa. Dalai velünk öregszenek, de közben újra és újra megszületnek azokban, akik először hallják őket.

Isten éltesse sokáig – és köszönjük neki mindazt, amit szavakba tudott önteni helyettünk is.

---