Beszabadultunk a Zsidónegyedbe – Pészahra hangoló séta Borgula Andrással
Március 23. délutánján, a III. PészahFeszt keretében indultunk útnak a Zsidónegyedben – egy olyan sétára, amely a negyed történelmén és a zsidó vallás világán keresztül kínált irodalmi élményt és személyes kapcsolódást a hely szellemiségéhez.
Nemcsak helyszíneket jártunk végig, hanem közben befelé is figyelni kezdtünk.
A találkozó a Dohány utcai zsinagóga előtt volt. Itt hamar kialakult egy oldott, természetes hangulat. Borgula András, a Gólem Színház alapítója és művészeti vezetője a bemutatkozáskor közvetlen hangot ütött meg, és ez végig meg is maradt a séta során. Nem előadást tartott, hanem mesélt – felkészülten, pontosan, mégis személyesen. Így gyorsan eltűnt a „vezetett program” érzése, és inkább közös sétának tűnt az egész: olyannak, ahol nemcsak utcákon haladunk végig, hanem szövegeken, történeteken és gondolatokon is.
A séta során érintettük a Dohány utcai és a Rumbach zsinagógát, majd az út végül a Gólem Színházban zárult. A séta elején még úgy tűnt, eső lesz, de végül elkerült minket. Mintha az időjárás is úgy döntött volna, hogy most nem szól bele – így nyugodtan tudtunk jelen lenni, figyelni, hallgatni.
Ahogy haladtunk, egyre inkább lelassultunk.
Nem erőltetetten, inkább észrevétlenül. Jó volt megengedni magunknak ezt a tempót. Valószínűleg mindenki vitt haza magával valamit – egy mondatot, egy gondolatot, vagy csak egy hangulatot, ami még napokig vele marad.
A zsinagógák tere külön ritmust adott a sétának.
Ott ülve, Borgula Andrást hallgatva nemcsak a közelgő Pészah ünnepéről tudtunk meg többet, hanem közben magunk felé is nyitottabbak lettünk. A felolvasott részletek – az Angyalok Amerikában és a Dibuk – nem illusztrációk voltak, hanem szervesen illeszkedtek a séta gondolatmenetéhez, és segítettek közelebb kerülni a negyed múltjához és jelenéhez is.
A végén, a színházban hangzott el a „Vérzsidó” című írás. Egyszerre volt könnyed és elgondolkodtató, és jó lezárása lett az egész programnak.
Ez a séta tényleg olyan élmény volt, ami után kicsit máshogy nézünk ugyanarra az utcára.
A PészahFeszt programjaként pedig nemcsak egy kulturális esemény maradt meg, hanem egy közös tapasztalat – valami, ami még egy ideig velünk marad.
Surányi Gabriella beszámolója alapján
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
Mi van, ha magunkon nevetünk? – Réz András az UNSEREINER-ről
