Az újpesti holokauszt áldozataira emlékeztek: a mártírok emléke ma is közös felelősség

A megemlékezés a Mártírok útja végén található sorompónál kezdődött, ahonnan a résztvevők közösen sétáltak végig azon az útvonalon, amelyen 1944-ben az elhurcolt újpesti zsidó emberek is haladtak. A fáklyagyújtást követően az emlékezők a Mártírok útján található emléktáblához vonultak, ahol az áldozatokra emlékeztek. A megemlékezés nyitóbeszédét dr. Várdi Visy Katalin, Venetiáner Lajos leszármazottja mondta el, aki családi történetén keresztül idézte meg Újpest zsidó múltját és a vészkorszak során elszenvedett veszteségeket.

A résztvevők ezután a Mártírok útján található emléktáblánál folytatták az emlékezést. Bedő Katalin, Újpest alpolgármestere beszédében hangsúlyozta: az áldozatok neveinek és történeteinek megőrzése a jelen generációinak felelőssége.

„Amíg Újpest utcáin ott csillognak a botlatókövek rézlapjai, amíg ezen a megemlékezésen újra és újra kimondjuk nevüket, és amíg gyermekeinknek továbbadjuk a történetüket, addig velünk maradnak. Nemcsak emlékeinkben, hanem városunk lelkiismeretében is” – fogalmazott az alpolgármester.

A megemlékezésen közreműködtek a Cinka Panna Cigány Színház művészei is. Babindák Jázmin szavalata, valamint a társulat művészeti vezetője, a Domján Edit-díjas Jónás Judit előadása Tóth Enikő Enci ki című költeményéből megrendítő módon kapcsolódott az emlékezéshez. Pajor Tamás előadóművész Rosenberg Dani történetével idézte meg a mártírok emlékét.

A program az Újpesti Zsinagógában folytatódott, ahol Szerdócz J. Ervin főrabbi, a Budapesti Zsidó Hitközség Újpest-Rákospalota Templomkörzetének főrabbija köszöntötte az egybegyűlteket. A gyertyagyújtás során hat gyertya lobbant fel az áldozatok emlékére. Az első gyertyát Károlyi K. László, a Mazsihisz-BZSH főigazgatója gyújtotta meg, a további gyertyákat pedig a körzet tagjai közül választott résztvevők.

A megemlékezés különleges része volt a 88. zsoltár elmondása. Szerdócz J. Ervin főrabbi felidézte, hogy szülővárosában, Máramarosszigeten a mártírmegemlékezéseken mindig elhangzott ez a zsoltár, ezt a hagyományt pedig az újpesti közösség számára is továbbvitte. A zsoltár magyarul is megszólalt az este folyamán.

A megemlékezésen Károlyi K. László is beszédet mondott, amelyben az emlékezés fontosságára, a zsidó közösségek múltjának megőrzésére és a mártírok iránti tiszteletre hívta fel a figyelmet.

Szerdócz J. Ervin főrabbi beszédében arról szólt, hogy az emlékezés nem csupán a múlt felidézése, hanem felelősség is. Mint fogalmazott: „Minden szám egy sors, egy elveszített élet, egy elveszített remény.” A főrabbi hangsúlyozta, hogy a holokauszt áldozataira nem statisztikaként, hanem egyéni életekként, családokként és megszakadt történetekként kell emlékezni.

A megemlékezés az Olénu ima elmondásával folytatódott, majd a résztvevők a zsidó hagyomány szerint köveket helyeztek el az emlékfalnál, így tisztelegve az újpesti holokauszt-áldozatok emléke előtt.

---