Az igazi nagyság nem emel mások fölé – jó szombatot!

Sok minden nyugtalanít bennünket mostanában. Gyorsan követik egymást a hírek, egyre hangosabbá válnak a viták, és nem mindig könnyű megőriznünk belső nyugalmunkat vagy türelmünket egymás iránt. A szombat közeledtével talán éppen ezért különösen fontos elcsendesednünk, és felidéznünk, mi az, ami a bizonytalanabb időkben is megtart bennünket.

A Softim hetiszakasz bírákról, törvényekről, prófétákról és királyokról beszél. Egy egész közösség rendjét rajzolja meg előttünk: megmutatja, hogyan kell igazságot szolgáltatni, miként kell felelősséggel vezetni, és milyen korlátai vannak annak, akinek hatalom került a kezébe.

A Tóra különös figyelmet szentel a királynak. Nem palotájáról, koronájáról vagy győzelmeiről beszél, hanem arról, hogy uralkodása minden napján tanulnia kell. Le kell írnia magának a Tóra tanítását, mindig magánál kell tartania, és újra meg újra olvasnia kell belőle:

„Nehogy szíve fölülemelkedjék testvérein.”

A Tóra ezzel az egyetlen szóval visszahelyezi a királyt az emberek közé: testvér. Lehet trónja, viselhet koronát, mégsem több azoknál, akiknek a vezetését rábízták. A hatalom nem emelheti a szívét mások fölé.

Ez a figyelmeztetés azonban nemcsak a királyoknak szól. Mindannyiunk életében adódnak helyzetek, amikor szavunknak súlya van, amikor döntünk valakiről, vagy nekünk kell meghallgatnunk, megértenünk és támogatnunk a másikat. Ilyenkor könnyű összetévesztenünk a felelősséget a felsőbbrendűséggel, a határozottságot a keménységgel, az igazság keresését pedig azzal, hogy mindenáron nekünk legyen igazunk.

A néhai Jonathan Sacks főrabbi egy korábbi Softim-magyarázatában arra hívta fel a figyelmet, hogy az alázat nem önmagunk kisebbítését jelenti. Az alázatos ember tisztában van saját értékeivel, mégsem akar mások fölé emelkedni. Éppen ezért képes arra, hogy a másik emberben rejlő értéket és nagyságot is felismerje.

Ennek a gondolatnak különös nyomatékot ad, hogy a Softim hetiszakaszt elul első napjaiban olvassuk.

A zsidó hagyomány szerint Mózes elul elsején ment fel harmadszor a Szináj hegyére. Az aranyborjú bűne után negyven napot töltött ott, egészen jom kipurig, és népe bocsánatáért könyörgött az Örökkévalóhoz.

Mózes elfordulhatott volna azoktól, akik súlyosan vétettek, de nem ezt tette. Nem a nép fölé helyezte magát, hanem mellé állt, és vállalta a közösségért viselt felelősséget. Talán ez a vezetői alázat egyik legszebb példája: amikor valaki a tekintélyét nem arra használja, hogy távolságot teremtsen, hanem arra, hogy segítsen helyrehozni azt, ami elromlott.

A Softim bírákat állít a városok kapuiba, elul pedig arra kér bennünket, hogy saját életünk dolgait is őszintén mérlegre tegyük. Ez az ítélet azonban nem lehet sem részrehajló, sem könyörtelen. Nem kell felmentenünk magunkat minden hibánk alól, de végleges ítéletet sem kell mondanunk önmagunk fölött.

Az önvizsgálat értelme nem az, hogy beleragadjunk a múltba, hanem hogy felismerjük, min tudunk változtatni. Elul azért az irgalom és a megtérés hónapja, mert arra tanít: hibáink ellenére is van lehetőségünk visszatalálni egymáshoz, önmagunkhoz és az Örökkévalóhoz.

Ehhez a visszataláláshoz időre és csendre is szükségünk van. A szombat minden héten megadja számunkra ezt a lehetőséget. Amikor fellobbannak a gyertyák lángjai, elcsendesedik a munka zaja, és helyet foglalunk az ünnepi asztalnál, egy időre háttérbe szorulhatnak a viták, a rangok és a hétköznapok aggodalmai.

Nem kell minden kérdésre választ találnunk péntek estig, és nem kell mindent magunkkal vinnünk a szombat békéjébe. Elég lehet a gyertyák fénye, egy ismerős dallam, a terített asztal, egy őszinte beszélgetés vagy néhány percnyi csend. Elég lehet, ha valóban odafigyelünk arra, aki mellettünk ül, és észrevesszük benne azt, amit a hét rohanásában talán nem láttunk meg.

Kívánjuk kedves olvasóinknak, hogy ezen a szombaton legyen idejük megpihenni, elcsendesedni és egymásra figyelni. Tegyük félre mindazt, ami várhat, és örüljünk annak, hogy együtt lehetünk azokkal, akik fontosak számunkra.

Békés, nyugodt szombatot kívánunk!
Sábát sálom!

---