Az emlékezet helye: az óbudai zsidó temető története

A külső Bécsi út mentén, a nyüzsgő városi élet szomszédságában fekszik az óbudai zsidó temető – a budai oldal legnagyobb, ma is működő izraelita sírkertje. Kapuján belépve azonban mintha egy másik világba érkeznénk: az öröklét házába, ahol a történelem rétegei egymásra rakódva őrzik egy közösség évszázados emlékezetét.

Megjelent: 2026. április 26. 08:36 / Frissítve 2026. május 04. 12:19

A temető hosszú időn át elhanyagolt állapotban volt, ám az utóbbi években megkezdődött a helyreállítása. A BZSH Külkereskedelmi Technikumban hagyománnyá vált az évenkénti temetőrendezés és takarítás napja, amin idén több mint 200 diák és tanár vett részt. Megtisztított sírkövek, felújítás alatt álló szertartási épület jelzik, hogy a múlt iránti felelősség újra teret nyer. A sírok között járva már ma is láthatók azok a helyreállított emlékek, amelyek egykor meghatározó alakjai voltak az óbudai zsidó közösségnek: rabbik, közösségi vezetők, a Chevra Kadisa tisztviselői.

A temetőt 1922-ben nyitotta meg az óbudai hitközség, miután a korábbi temetők megteltek vagy megszűntek. Az avatási beszédet a mindössze 31 éves Schreiber Ignác főrabbi mondta el, aki szinte prófétai kérdést tett fel:

„vajon ki lesz az első halott? Egyszerű ember, vagy nagy ember?”

A válasz tragikus gyorsasággal érkezett meg. Három nappal később a rabbit villamosbaleset érte, és ő lett az új temető első halottja. A közösség emlékezetében ez a történet azóta is a hely sorsszerű kezdetét jelképezi.

*Dr. Schreiber Ignác óbudai rabbi, élt: 1891-1922*

Az óbudai zsidó temető amellett, hogy egy új sírkert volt, egyben a megszűnt régi temetőknek is gyűjtőhelye lett. A Laktanya utcai, a táborhegyi és más óbudai temetők felszámolása során számos elhunytat exhumáltak, és ide temettek át.

Így kerültek ide a közösség kiemelkedő rabbijai is, köztük Münz Mózes, Klein Gyula és Wellesz Gyula. Münz Mózes sírja ma is jelentős zarándokhely: külföldről érkező hívők is felkeresik.

*Münz Mózes főrabbi (Podólia, 1750 körül – Óbuda, 1831)*

A sírkert egyik legmegrázóbb része a holokauszt áldozatainak emlékét őrzi. Itt található a Maros utcai zsidó kórház 1945 januárjában meggyilkolt betegeinek és dolgozóinak emlékműve. Kun András kiugrott minorita pap vezetésével mintegy 20-25 fékevesztett nyilas pártszolgálatos támadta meg a Budai Chevra Kadisa Maros utcai kórházát. Egyetlen szerencsés túlélő kivételével mindenkit lemészároltak. A nyilasok támadása során több mint kilencven embert öltek meg. Részletesen ebben a cikkünkben írtunk a brutális tömeggyilkosságról.

Nem messze innen áll a koncentrációs táborokban elpusztítottak emlékköve, valamint a hírhedt „gyalogmenet” áldozatainak szimbolikus síremléke is. Adolf Eichmann kérésére 1944-ben tízezreket indítottak el innen kényszermunkára az osztrák határ felé – útjukat emberek tízezreinek holtteste szegélyezte. A holokauszt óbudai zsidó mártírjainak szimbolikus síremlékét 1947-ben állították.

A temetőben számos ismert személyiség nyugszik. Itt található többek között Gelléri Andor Endre író, Mérei Ferenc pszichológus, valamint számos művész, jogász és közéleti szereplő sírja. A sírok többsége ugyanakkor olyan emberekhez kötődik, akik a közösség tagjaiként életükkel és munkájukkal tartották fenn az óbudai zsidóság mindennapjait.