Avishai Cohen és a zene szabadsága – állva ünnepelte a triót a Dohány utcai zsinagóga közönsége

A 28. Zsidó Kulturális Fesztivál számos különleges programot kínál, de vannak esték, amelyek már a meghirdetésükkor kiemelkednek a sorból. Avishai Cohen koncertje kétségtelenül ilyen volt. A kortárs jazz világhírű izraeli nagybőgőse, zeneszerzője és énekese nem először érkezett Magyarországra, a budapesti közönség pedig jól ismerheti, hiszen korábban több alkalommal is fellépett, elsősorban a Müpa színpadán. Ezúttal azonban egészen más környezet várta: a Dohány utcai zsinagóga monumentális tere telt meg jazzkedvelőkkel.

Avishai Cohen ugyanis nem egyszerűen a nagybőgő egyik legjelentősebb kortárs művésze. Az elmúlt évtizedekben olyan sajátos, azonnal felismerhető zenei világot hozott létre, amelyben az amerikai jazz szabadsága a közel-keleti, zsidó, arab és andalúz zenei hagyományokkal találkozik. Kompozícióit gazdag dallamvilág, összetett ritmika és mély érzelmi töltet jellemzi, zenéje pedig sokat tett azért, hogy ezek a kulturális és zenei hatások a kortárs jazz szélesebb fősodrában is természetes helyet kapjanak. Kultikus albuma, a Gently Disturbed ma is a 21. századi jazz egyik meghatározó felvételeként él a műfaj közönségének emlékezetében.

Az est jelentőségét jól mutatta, hogy a koncertet Maja Kadosh, Izrael Állam rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövete nyitotta meg. Köszöntőjében arról beszélt, hogy a Zsidó Kulturális Fesztivál mára Budapest kulturális életének fontos részévé vált, és a koncert kiváló példája annak, hogyan lehet egy gazdag kulturális örökséget a szélesebb közönséghez is közel vinni. Kiemelte, hogy Avishai Cohen Izrael egyik nemzetközileg legelismertebb zenésze, akinek muzsikája a világ számos színpadán megszólalt már, mégis mindmáig magán viseli izraeli gyökereinek lenyomatát. Ezt az egyedi zenei világot az ország sokféle kulturális és zenei hagyománya formálta. A nagykövet számára – ahogyan fogalmazott – külön öröm, amikor egy izraeli művész Budapesten mutathatja meg mindezt. Hiszen a kulturális kapcsolatok éppen így működnek: a művészeten keresztül megismerhetjük egymás történeteit, személyiségét, hitét és gondolatait, miközben gyakran az is kiderül, hogy sokkal több minden köt össze bennünket, mint amennyi elválaszt. Ezen az estén pedig a zene valóban közös nyelvvé vált.

Avishai pályája önmagában is különleges történet. Gyermekként zongorázni kezdett, később a basszusgitár vonzotta magához, majd végül a nagybőgő mellett találta meg azt a hangszert, amelyen keresztül saját zenei személyiségét a legteljesebben ki tudta fejezni. New Yorkban kezdetben utcazenéléssel és klubokban való játékkal szerzett tapasztalatot, mielőtt 1996-ban Chick Corea felkérte, hogy csatlakozzon Origin nevű együtteséhez. Ez a találkozás hozta meg számára a nemzetközi áttörést. A későbbiekben olyan legendákkal dolgozott együtt, mint Herbie Hancock, Bobby McFerrin, Roy Hargrove vagy Paquito D’Rivera.

Cohen azonban soha nem egyszerűen nagybőgősként gondolkodott a hangszeréről. Talán éppen ezért olyan különleges hallgatni őt. A nagybőgő nála nem a zenekar hátterében álló, biztos ritmikai alap, hanem valódi főszereplő. Van, amikor mély, éneklő hangja szinte csellószerű dallamokat rajzol a térbe. Máskor ütőhangszerré válik, Cohen kézzel, tenyérrel a hangszer testén is ritmust teremt, majd előkerül a vonó, és ugyanabból a hangszerből ismét egészen más hangzásvilág születik. A hangszerhez fűződő fizikai kapcsolata is rendkívül látványos. Játék közben szinte eggyé válik vele. Ezen az estén mindezt egészen közelről lehetett megtapasztalni.

A Dohány utcai zsinagóga közönsége pedig láthatóan és hallhatóan együtt élt a zenészekkel. Ez nem az a koncert volt, ahol egy-egy szám végén udvarias taps következik. A trió sokszor még be sem fejezte az improvizatív részeket, amikor már kitört a taps, felhangzott az éljenzés és a fütty. A közönség pontosan érezte, amikor valami különleges történik a színpadon: egy váratlan zenei fordulat, egy elképesztő szóló vagy éppen egy olyan ritmikai játék, amely után szinte lehetetlen volt közömbösen reagálni.

A mostani trió felállása ráadásul teljesen más volt, mint Cohen korábbi budapesti fellépésein. 2017-ben a Müpa színpadán Omri Mor zongorázott és Noam David dobolt mellette, 2021-ben pedig Elchin Shirinov és Roni Kaspi alkották vele az együttest. A triók azonban Cohen világában soha nem egyszerűen kísérőzenészekből állnak. A három muzsikus folyamatosan reagál egymásra, kérdez és válaszol, átveszi és továbbviszi a másik gondolatát. Ez a Dohány utcai koncerten is elementáris erővel működött. A zongora és a dob nem Avishai Cohen mögött állt, hanem vele együtt építette fel az est zenei történetét. Itay Simhovich zongorajátéka egyszerre volt virtuóz és érzékeny, miközben a mindössze 22 éves muzsikus magától értetődő természetességgel kapcsolódott Cohen zenei világához. Eviatar Slivnik pedig rendkívül energikus és sokszínű dobolásával adott új lendületet a triónak. Játéka nem pusztán a ritmust tartotta, hanem folyamatosan alakította is a zene irányát. A jelenlegi trióban mindketten a fiatalabb generációt képviselik, és éppen ez ad különös frissességet ennek a felállásnak.

Az est egyik legszemélyesebb pillanata akkor érkezett el, amikor Avishai énekesként állt a közönség elé. Két dalban is hallhattuk a hangját. Az egyik Leonard Cohen szerzeménye volt, a másikat pedig az édesanyjának ajánlotta. Különös váltás volt: a virtuóz nagybőgős, akitől percekkel korábban szinte emberfeletti technikai teljesítményt láttunk, egyszer csak egészen közvetlen és személyes módon fordult a közönség felé. És talán ez is Avishai Cohen egyik erőssége. A rendkívüli technikai tudás nála nem válik öncélúvá. A zene mögött mindig ott marad az ember, a személyes történet, az emlék és az érzelem.

Nem csoda, hogy a koncert végére a hangulat egészen magasra emelkedett. Az idei Zsidó Kulturális Fesztiválon eddig nem nagyon volt példa arra, hogy a Dohány utcai zsinagóga közönsége a koncert végén egy emberként álljon fel, hogy így ünnepelje az előadókat. Ezen az estén azonban ez is megtörtént. A taps hosszú percekig szólt, az éljenzés pedig egyértelművé tette, hogy a közönség nem egyszerűen egy kiváló koncertet hallott.

Avishai Cohen már korábban is többször elvarázsolta a magyar hallgatóságot, de szeptember 1-jén este a Dohány utcai zsinagógában ismét megmutatta, miért számít a kortárs jazz egyik meghatározó alakjának. Zenéjében egyszerre van jelen a hagyomány és a kísérletezés, a fegyelem és a szabadság, a technikai tökéletesség és a személyesség. És amikor megszólal a nagybőgő a kezében, rögtön érthetővé válik, miért vált ez a hangszer az egyik legfontosabb védjegyévé.

Fotó: Ritter Doron
Szöveg: Riedl Annamária

---