Amikor énekelek, úgy érzem, az egész világ velem imádkozik – beszélgetés Netanel Hershtik kántorral

A 28. Zsidó Kulturális Fesztivál egyik kiemelt koncertjének szeptember 2-án, szerdán este nyolc órakor a Dohány utcai zsinagóga ad otthont. Netanel Hershtik mellett Kelemen Barnabás Kossuth-díjas hegedűművész és Daniel Grossmann karmester lép színpadra, a MÁV Szimfonikus Zenekar közreműködésével. A műsorban a zsidó liturgikus zene mellett klasszikus darabok és operairészletek, valamint Max Bruch I. g-moll hegedűversenye is megszólal.

A koncert címe, L’dor vador, héberül annyit jelent, nemzedékről nemzedékre. Hershtik esetében ez jóval több egy koncert mottójánál. Egy több száz éves kántordinasztia tizennegyedik generációját képviseli, és már gyerekként édesapja, Naftali Hershtik mellett énekelt a jeruzsálemi Nagy Zsinagógában.

Amikor arról kérdeztem, hogy mi a legfontosabb örökség, amelyet édesapjától kapott, elsőként mégsem a zenéről beszélt.

Nehéz volna egyetlen dolgot kiemelnem abból az örökségből, amelyet édesapámtól kaptam, hiszen számtalan kivételes tulajdonsága volt, amelyek valóban legendássá tették. Ha mégis választanom kellene, az emberségét emelném ki. Melegszívű, derűs, kedves és nagylelkű ember volt. Ez minden tettében, így a zenéjében is megmutatkozott.

Naftali Hershtik Salgótarjánban született, majd családjával hároméves korában Izraelbe költözött. Később a jeruzsálemi Nagy Zsinagóga vezető kántora lett, és a modern kántorművészet egyik meghatározó alakjává vált. Fia szerint kivételes hangja és zenei tudása mellett éppen közvetlensége és hitelessége formálta igazán a művészetét.

Bár kántorként és muzsikusként szinte legendás hírnév övezte, végig megőrizte az alázatát és a közvetlenségét. A nagy Naftali Hershtik maradt, miközben megközelíthető és őszinte ember tudott lenni.

A budapesti fellépés ezért különös visszatérés Netanel Hershtik számára. A Dohány utcai zsinagógában legutóbb mintegy huszonhárom évvel ezelőtt énekelt, akkor még édesapjával együtt.

Mindkét szülőm magyar származású. Édesanyám ma is folyékonyan beszél magyarul, ahogyan édesapám is folyékonyan beszélt. Gyerekkorunkban gyakran váltottak magyarra, amikor azt akarták, hogy mi, gyerekek ne értsük, miről beszélnek. Talán ezért van az, hogy a mai napig, ha valakit folyékonyan hallok magyarul beszélni, egy kicsit úgy érzem, mintha családtag lenne.

Hershtik korábban úgy fogalmazott, amikor kántorként énekel, valójában imádkozik. Szerinte ez a spirituális tartalom koncertteremben éppen úgy megszülethet, mint egy zsinagógai szertartáson.

A liturgikus zenét azért érzem különlegesnek, mert közvetlenül a közös emberi tapasztalatainkhoz szól. Ahhoz, akik vagyunk, ahol éppen tartunk, és ahhoz, amit az adott pillanatban érzünk. Ez a zene közvetlen, hiteles és mélyen személyes.

Éneklés közben gyakran lehunyja a szemét, és ilyenkor, mondja, úgy érzi, mintha az egész világ vele együtt imádkozna. A szeptemberi koncert helyszíne ezt az élményt még erősebbé teszi számára.

Különösen sokat jelent, hogy az imakönyvünk kántori feldolgozásait a Dohány utcai zsinagógában adhatom elő, ezen a rendkívüli szépségű, gazdag hagyományú helyen. Azt remélem, hogy ami szívből fakad, az mélyen megérinti majd azok szívét is, akik hallgatják.

Az est zenei világa ugyanakkor túl is lép a hagyományos kántorkoncert keretein. A liturgikus művek klasszikus zenével és operarészletekkel találkoznak, Hershtik pedig Kelemen Barnabással, Daniel Grossmann-nal és a MÁV Szimfonikus Zenekarral osztja meg a színpadot.

A zene képes hangot adni a szív és a lélek legmélyebb érzéseinek, olyan dolgokat is kifejezve, amelyekre a szavak sokszor már nem elegendők. Mint minden művész, én is abban reménykedem, hogy az, amit létrehozok, képes megérinteni és inspirálni másokat.

Hershtik 2005 óta a New York állambeli Hampton zsinagóga kántora. A zsinagóga istentiszteleteinek televíziós közvetítései több mint négyszázezer nézőhöz is eljutottak egy-egy alkalommal az Egyesült Államokban. Számára ez annak bizonyítéka, hogy a kántorművészet egy jóval szélesebb közönséget is képes megszólítani. Azt szeretné, ha a budapesti koncert közönsége is egyszerre kapcsolódna saját örökségéhez és ahhoz, amit a jelen pillanatban átél.

Azt szeretném, ha a közönség inspirációt merítene az emberség szépségéből, és együtt ünnepelné a zsidó hagyomány gazdagságát. Abban is bízom, hogy ez az élmény közelebb hozza az emberekhez a zsinagógai és a kántori zenét.

A L’dor vador cím így végül egy több száz éves kántori hagyomány továbbadásáról szól. Benne van egy Salgótarjánból induló családtörténet és apa és fia közös zenei öröksége.

A L’dor vador – Nemzedékről nemzedékre című koncertet 2026. szeptember 2-án 20 órától lesz a Dohány utcai zsinagógában, Netanel Hershtik, Kelemen Barnabás, Daniel Grossmann és a MÁV Szimfonikus Zenekar közreműködésével. A hangverseny művészeti vezetője Székelyhidi Hajnalka.

A világhrű kántorművésszel Rubin Eszter beszélgetett

---