Aki a „béke kockázatát” vállalta – Jichák Rabin emlékére

A Nobel-békedíjas Jichák Rabin meggyilkolásának 31. évfordulójára emlékezik ma Izrael: egy olyan államférfi előtt hajt fejet a Zsidó Állam és a diaszpóra zsidósága, aki Izrael védelmének és a béke megteremtésének szentelte életét. (A miniszterelnököt 1995. november 4-én, 5756. hesván hónap 12-én gyilkolták meg, ezért az izraeli törvény szerinti emléknap hesván 12-e. Ám ha ez péntekre vagy szombatra esik, akkor az azt megelőző csütörtökön tartják. Mivel idén hesván 12-e pénteki nap, így az állami és oktatási megemlékezéseket ma, október 22-én rendezik.)

Megjelent: 2026. október 22. 11:22 / Frissítve 2026. október 22. 11:22

Az 1922-ben Jeruzsálemben született Rabin az államalapító nemzedék tagja volt, aki először nem politikusként, hanem harcosként, fegyverrel védte a hazát: a függetlenségi háborúban a Jeruzsálemért küzdő Harel-dandárt vezette, 1967-ben pedig – vezérkari főnökként – meghatározó szerepe volt Izrael katonai győzelmében. Miniszterelnöki ciklusára esett az 1976-os entebbei túszmentő akció.

Éppen a háborúk tapasztalata adott különös súlyt későbbi békepolitikájának: ha valaki, hát ő tisztában volt vele, milyen árat fizethet egy társadalom a fegyveres konfliktusokért. A politikai rendezés szükségességét felismerve, az oslói folyamat támogatásával kész volt felülvizsgálni korábbi álláspontját, és tárgyalópartnerként elfogadni a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet. Az 1993-as megállapodás megnyitotta az utat a palesztin önkormányzatiság előtt, és keretet teremtett a további rendezéshez. Rabin egy személyben vállalta az egyezség politikai felelősségét, s mivel döntése megosztó volt az izraeli társadalomban, az oslói folyamat súlyos belső vitákat eredményezett az országban.

Rabin béketeremtő munkájának egyik kézzelfogható eredménye volt az 1994-es izraeli–jordániai békeszerződés: Husszein jordániai királlyal együtt évtizedes ellenségeskedés után teremtette meg a két ország rendezett kapcsolatainak alapját. Ugyanebben az évben – Simon Peresszel és Jasszer Arafattal közösen – Nobel-békedíjat kapott. Országépítő munkájához tartozott az oktatás, a szociális ellátás és az infrastruktúra fejlesztése is: második kormánya több forrást juttatott a hátrányosabb helyzetű településeknek és az arab közösségeknek. A biztonságot a társadalom megerősítésével, a jövőbe vetett bizalommal is szolgálni akarta.

Jichák Rabint éppen egy békenagygyűlés után gyilkolta meg egy izraeli szélsőséges merénylő 1995. november 4-én Tel-Avivban. Habár az oslói békepolitika nem vezetett eredményre, Rabin egyik legnagyobb érdeme az a felelős bátorság volt, amellyel mindig a tárgyalásos megállapodások lehetőségeit kereste, és Izrael jövőjéért nem csak a háború, hanem „a béke kockázatát” vállalta.

Legyen áldott az emléke!