Nem lenni mindig papnak: mikor kell egy kohénnek tisztátalanná válnia? – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 19 óra 58 perckor köszönt be, a királynő holnap este 21 óra 14 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten az Emor (Mózes 3. 21:1-24:23.) hetiszakaszt olvassuk Mózes harmadik könyvéből.

Az élet szent, mert él és szent okokból élni akar. 

Annak, aki a közösséget szolgálja, mindig az életet kell választania, aktívnak lenni, támasznak és vigasznak mások számára. De ha maradéktalanul azonosul ezzel a szereppel, hazudik magának és azoknak, akiket szolgál, amikor úgy tesz, mintha ő sebezhetetlen volna. A papnak is időről-időre tisztátalanná kell válnia, össze kell omlania, tanácstalanná válni, segítséget kérni.

A kohénnek, tanítja a hetiszakasz, távol kell tartania magát a halottaktól. Különben tisztátalanná válik és nem végezhet templomi szolgálatot. A kivétel az ez alól a szabály alól, ha közeli rokona hal meg, ebben az esetben nem szabad távoltartania magát a halottól és a halott körüli teendőktől, illetve egyenesen köteles, a Talmud Tóra-értelmezése meg is erősíti ezt, tisztátalanná válni, ez nem felmentés, köteles ezt tenni. Miért?

A pap nem érintkezhet halottakkal, lélek nélküli, puszta testekkel, neki az élettel van dolga, amely Isten felé tör, hiszen nem a halottak dicsérnek Téged, ahogy a magasztaló, a hállel-zsoltárokban is olvassuk. A pap az élet embere, amely az utolsó pillanatig a megtérés esélyét hordozza, bíztatnia, erősítenie, vigasztalnia kell, az élők mellett a helye. Ő maga nem törhet össze, mert másokat kell támogatnia. Jól van ez így. De ez csak szerep, ha mégoly őszintén átélt szerep is a jó kohéneknél. A szerep mögött mégiscsak ott a személy, aki időről-időre szembesülni kénytelen a halállal és összetörik. Gyászol, magába roskad és magával kell foglalkoznia. A kohén, azért, hogy kohén maradhasson, tartozik néha nem kohénként viselkedni, tisztátalanná válni, lerakni a szerepét. Megtapasztalni, hogy nem mindenható, nem sebezhetetlen, nem tud mindent és nem mindenkin tud, néha még saját magán sem, segíteni. Tartozik azzal az érzelmi őszinteséggel a közösségnek és önmagának is, hogy tisztátalanná lesz, a halál fájdalmától átjárt és megtört ember lesz olyankor, amikor hazugság volna, ha nem így tenne.

A jó vezető nem áltatja azzal magát és híveit, hogy sebezhetetlen, figyelmeztet a kohének tisztátalanságát előíró micva, vallási kötelesség kapcsán Dov Linzer naitott ortodox amerikai rabbi. Meg kell ismernie a határait és együttéreznie önmagával. Ebben is sok erő van és segít megmaradni erősnek akkor, amikor lehet.

Békés szombatot kívánunk!

Vári György írása