– A legbensőségesebb imánk a megszabadulásért, a megbocsátásért egyúttal ki van írva az övcsatunkra, az, ami bensőséges, külsőleg is kifejeződik és ez fokozza bensőségességét. Ez a judaizmus egyik lényege – olvasható a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár pénteki magazinjában, amelynek középpontjában a közelgő hosszú nap áll.
Mózes elvonult, amikor olyanná vált, mint az angyalok, mi zsinagógába, egymás társaságába megyünk azért, hogy együtt legyünk Istennel.
Segít elmélyülni, ha valami kifejezi rajtunk és másokon, a ruhákon elsősorban, a befelé fordulás igényét. A belülre figyelésnek kívül is látszania kell. Egy olyan szín alkalmas erre, amely igazából nem szín, a fehér. A színek tagadása, hiánya. A tisztaság és másfelől a halál jelzése.
Minden számvetés annak tudatában történik, hogy az élet véges, az a kérdés, hol tartunk benne, mindig ennek tudatában válik csak értelmessé. Ha örökké tartana, mindegy lenne, sőt értelmetlen volna megkérdezni, hol tartunk éppen.
A kitlit, a fehér halotti leplet fogja össze az övcsat, amelynek idézete része a Jom Kipur előestéjén tartott Kol Nidré-szertartásnak. A legbensőségesebb imánk a megszabadulásért, a megbocsátásért egyúttal ki van írva az övcsatunkra, az, ami bensőséges, külsőleg is kifejeződik és ez fokozza bensőségességét. Ez a judaizmus egyik lényege. A zsidó jog szertartási törvényei, étkezési előírásai, a szombattartás és a többi előírás a jámbor zsidó hitének megnyilvánulása ezen a világon.
Ennek az egyik legszebb példája az önkorlátozást kifejező Jom Kipuri övcsat a kitlin, a halotti leplen.
Forrás: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár.
A műtárgy adatlapja itt található.
