Gyönyörűen rendbe tették a gyulai mártíremlékmű területét

Nagylelkű adományokból nagyon szépen rendbe tették a Békés vármegyei Gyula városban lévő zsidó temető mártíremlékművét, ahol megtörtént a terület díszkövezése – tájékoztatta honlapunkat Tamás Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) vidéki temetőrendezésért felelős csoportjának vezetője. Köszönet minden résztvevőnek, adományozónak és a kivitelezésben közreműködőknek.

Az emlékmű a vészkorszakban meggyilkolt gyulai zsidóság emlékezetét őrzi. A Gyulai Hírlap egy archív cikkéből közlünk az alábbiakban egy részletet a gyulai zsidóság tragédiájáról. 

Az emlékmű díszkövezettel ellátott területe

A gyulai zsidókat 1944. június 16-án szállították át a békéscsabai gyűjtőtáborba. Az elhurcolás előtt a rendőrség szigorú és könyörtelen motozást tartott. Elkobozták a gettóba kényszerített emberek utolsó értékeit: karikagyűrűket, karórákat, pénzeket, betétkönyveket, ékszereket, töltőtollakat, ceruzákat. Mindezeket a rendőrségen „bűnjeljegyzékbe” foglalták, majd átadták a korabeli pénzügyigazgatóságnak. Mindannyiukat megfosztották személyazonosságukat igazoló hivatalos okmányaiktól. Már nemcsak másodrendű állampolgárok voltak, hanem a nemzetből kitagadott hontalanok.

Békéscsabán még tíz napot töltöttek, embertelen körülmények között, majd június 26-án elindult a marhavagonokból álló szerelvény az elhurcoltak számára ismeretlen úti cél felé. Június 29-én az auschwitz–birkenaui rámpán Mengele doktor irányításával szortírozták őket, kit életre, kit halálra ítélve, egyetlen kézmozdulattal.

A gyulai zsidóság, valamint a kikeresztelkedés ellenére zsidó származásúnak minősítettek 75 százaléka elpusztult (az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a városnak 510 izraelita vallású lakosa volt, az összlakosság két százaléka, akik mindannyian magyar anyanyelvűnek vallották magukat, nemzetiségi hovátartozásukat tekintve pedig csupán 25-en jelentették ki, hogy ők zsidók). A deportáltak több mint 85, a munkaszolgálatra elhurcoltak 50 százaléka nem tért vissza. Az életben maradtak jó része, generációkra kiható lelki traumát hordozva, az ország más részén vagy határainkon túl keresett új otthont. (Forrás: Gyulai Hírlap, 2011. július 8.)