Gyújts tüzet a szívekben! – nagy sikerű kántorkoncert Zalaegerszegen

Gyújts tüzet a szívekben címmel nagyszabású kántorkoncertet szervezett a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség május 26-án, vasárnap a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. A rendezvényen fellépett Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora, Nógrádi Gergely, a Frankel Zsinagóga főkántora, valamint Fellegi Balázs operaénekes és Rosenfeld Dániel Imre, a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség kántora. Zongorán kísérte őket Neumark Zoltán zongoraművész. A koncert előtt dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke köszöntötte a közönséget.

A program a mindannyiunk által ismert Schindler listája című film legmegindítóbb dallamával vette kezdetét, melyet Neumark Zoltán tolmácsolt a közönségnek csodálatos zongorajátékával.

A rendezvényt Virágh Judit, a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség elnöke nyitotta meg. Felidézte, hogy 1989-ben, az országban elsőként, Vajda Tibor szervezésében Tóth Emil és Sándor György mellett egy fiatal kántor is színpadra lépett, és elvarázsolta hangjával a közönséget. Fekete László volt ez a fiatal kántor, akit most ismét a fellépők sorában köszönthettek.

Ezt követően dr. Grósz Andor mondta el köszöntő beszédét. A Szövetség elnöke felidézte a nyolcvan évvel ezelőtti tragédia képeit, a szűnni nem akaró hiány keltette fájdalmat, amit nem feledtet az idő. A gyász és a veszteségekről való emlékezés mellett szó esett bátorságról, az embermentők áldozatairól, arról, hogy a remény olykor még a legsötétebb órában is felparázslik.

Lág Báomer az ómerszámlálás 33. napja, ami a gyászidőszak közepén a zsidó hagyomány szerint ünnepségek, vidám mulatságok ideje, emlékeztetve minket Rabi Akiva történetére, akinek tanítványait ezen az egy napon nem tizedelte a súlyos járvány.

– A legnagyobb járvány is szünetelhet egy napra, ugyanígy a legnagyobb borzalmak idején is vannak olyanok, akik emberek tudnak maradni – emelte ki dr. Grósz Andor, majd a fellépő művészeket köszöntve hozzátette, hogy az emberi lélek még a legnagyobb sötétség közepette is képes megtalálni a fényt.

A zene pedig az a közeg, ami láthatatlan módon közvetíti ezt a fényt az emberek felé. A koncert különlegessége valóban abban a kettősségben rejlett, hogy a fellépő művészek képesek voltak eltalálni annak egyensúlyát, hogyan állítsanak méltó emléket a holokauszt áldozatainak egy koncert keretei között, és közben miként adják át a Lág báomer ünnepi hangulatát, a remény életigenlését a közönségnek.

Minden fellépő a saját, egyedi hangján tolmácsolta az esemény üzenetét, változatos repertoárjukkal bűvölték el a hallgatóságot. A műsor végén a közönség hatalmas tapssal jutalmazta az előadást.

A teltházas koncerten társhitközségek, a Magyar Izraeli Baráti Társaság tagjai, környező települések és Zalaegerszeg város lakói vettek részt. A nagy sikerű esemény fővédnöke Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg polgármestere volt.

Virágh Judit elmondta, hogy az érdeklődők számára a hitközség programjai továbbra is ingyenesek. – Fontos, hogy a zsidó kultúra terjesztése nem pénz kérdése, nem üzlet. Számunkra micve.

Zucker-Kertész Lilla beszámolója

Az alábbiakban dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnökének az eseményen elhangzott beszédét olvashatják.

Kedves hittestvéreim, tisztelt emlékezők, hölgyeim és uraim!

Idén nyolcvan éve annak, hogy megtörtént az addig elképzelhetetlennek hitt rettenet: a magyar állam tevékeny segítségével a kínhalálba küldtek több százezer magyar zsidót. Az elmúlt nyolcvan év ennek a felfoghatatlan tragédiának az árnyékában telt el, és a holokauszt nemcsak a zsidóság, de az egész emberiség történelmében örök sebet ejtett.

A holokauszt azonban nemcsak számokról és statisztikákról szól, hanem egyedi és értékes emberi életekről volt. A magyar állami szervek támogatásával a nácik megöltek gyerekeket és időseket, családanyákat és családapákat, nagyszülőket, teljes családokat. Az áldozatok gyerekek voltak, akik sosem nőttek fel, szülők voltak, akik nem látták többé gyermekeik mosolyát, családok, amelyek örökre szétszakadtak. Az áldozatok mögött ott vannak az élettörténetek, az álmok, a remények, és a szeretet, amelyek mindörökre elvesztek.

Milyen szavakkal lehet leírni azt a mérhetetlen szenvedést és fájdalmat, amit milliók éltek át? Hogyan lehet beszélni arról az emberi kegyetlenségről, ami határtalan gyűlölettel és kegyetlenséggel söpört végig Európán?

A holokauszt nyolcvan éve történt, de a fájdalom és a veszteség még mindig élő valóság. Emlékezni kötelesség, s habár az emlékezés fájdalmas, de szükséges. Emlékeznünk kell, hogy tiszteljük az áldozatok emlékét, és hogy az ő történeteik örökké éljenek bennünk.

Ma azért gyűltünk össze, hogy emlékezzünk, de a zsidó szemléletmód szerint, ahol zsidók gyűlnek össze, és közben nem tanulnak, az lényegében elvesztegetett idő. Itt most sokan vagyunk zsidók, ezért tanulnunk kell. S habár nem vagyok rabbi, szeretnék most a közönség nem zsidó tagjai számára rövid tanítást adni a Lág Báómerről, amelyet éppen ma ünnepel a zsidóság szerte a világban. A héber Lág Báómer kifejezés azt jelenti: az ómer 33. napja.

Hogy ez miért ünnep?

Ennek megértéséhez tudniuk kell: a vallásos zsidók peszach-tól sávuótig számolják a napokat, hiszen a két nagy zarándokünnep között 50 napnak kell eltelnie. Ezek a gyász hetei, nem rendezünk esküvőket, nem hallgatunk élő zenét, aminek az a magyarázata, hogy a 2 ezer évvel ezelőtt élt nagy tanító, Rabbi Akiba tanítványai közül egy különösen súlyos járványban az ómerszámlálás heteiben 24 ezren haltak meg. Rájuk emlékezünk ebben az időszakban.

Csakhogy – a hagyomány szerint – a Rabbi Akiva tanítványait sújtó járvány az ómer 33. napján nem szedett egy áldozatot sem, a 33. napon senki sem halt meg. Ennek emlékére Lág Báómer napján zsidóság ünnepel, a hagyományaink szerint tüzeket gyújtunk és mulatságokat rendezünk.

Miért mondtam el ezt ilyen részletesen?

Éppen az említett tűz, vagyis a fellobbanó reménysugár szimbóluma miatt.

A holokauszt 80. évfordulóján ugyanis természetesen szót kell ejtenünk azokról az embermentőkről, akik még a legkilátástalanabb helyzetekben is segítettek másokon. Az ő bátorságuk és emberségük örök példa az emberiség számára, mert az ő történeteik arra emlékeztetnek minket, hogy a legsötétebb időkben is van remény. A legnagyobb járvány is szünetelhet egy-egy napra, ugyanígy a legnagyobb borzalmak idején is vannak olyanok, akik emberek tudnak maradni.

Ma este a színpadra lépő művészeket úgy hallgassák meg, hogy közben töltse el szívüket-lelküket melegséggel a remény. S közben gondoljanak arra, hogy az emberi lélek a legnagyobb sötétség közepette is képes megtalálni a fényt.

Köszönöm, hogy meghallgattak!