Tanultunk, tanulunk egymástól

A Budapesten tartózkodó Ferenc pápa a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a magyarországi zsidó szervezetek delegációjával találkozott ma délelőtt a Szépművészeti Múzeum Márványcsarnokában. A néhány napja kórházba került Frölich Róbert országos főrabbinak a magyar neológ zsidóság nevében írt üzenetét Radnóti Zoltán főrabbi tolmácsolta. A zsidóság és a kereszténység közös hitbeli öröksége, szent hagyománya az ellentétekkel terhelt múlt ellenére is bevilágítja a jelent és jelzőfényül szolgál az emberiség közös jövője számára – írta az országos főrabbi. A magyarországi zsidóság ajándékát Heisler András, a Mazsihisz elnöke adta át Ferenc pápának.

Az alábbiakban Frölich Róbert teljes üzenetét olvashatják.

כׇּל־מִצְוֺתֶ֥יךָ אֱמוּנָ֑ה שֶׁ֖קֶר רְדָפ֣וּנִי עׇזְרֵֽנִי

כִּ֭מְעַט כִּלּ֣וּנִי בָאָ֑רֶץ וַ֝אֲנִ֗י לֹא־עָזַ֥בְתִּי פִקֻּדֶֽיךָ

Minden parancsolatod igaz. Hamissággal üldöznek, segíts meg!

Csaknem kiirtottak a földről, mert nem hanyagoltam el rendeleteidet – áll Dávid zsoltárában.

Két nagy monoteista hit, két, évezredes tanításokkal, máig érvényes üzenetekkel bíró vallás találkozik e percekben. A zsidóság és a kereszténység közös hitbeli öröksége, mindannyiónk számára szent hagyománya az ellentétekkel terhelt múlt ellenére is bevilágítja a jelent, s jelzőfényül szolgál az emberiség közös jövője számára.

A zsoltárköltő király szavai az űzött, hajszolt, netán halálra szánt ember reménységét festik elénk. Az idegenét, aki hazájától, kultúrájától, szeretteitől messze kényszerül élni, s a bizonytalanság árasztja el minden napját.

וְאַתֶּ֗ם יְדַעְתֶּם֙ אֶת־נֶ֣פֶשׁ הַגֵּ֔ר

 „Ti ismeritek az idegen lelkét” írja Mózes.

Igen, mi, zsidók és keresztények egyaránt ismerjük, milyen idegennek lenni, tudjuk, mit jelent, mikor hitünkért, meggyőződésünkért üldöznek, halálra szánnak bennünket. Ugyanakkor azt is tudjuk, történelmünk során számtalanszor tapasztaltuk meg, hogy azok, akiknek szívében jelen van Isten szeretete és félelme, meglátják a másikban az isteni szikrát, tisztelik az embert, Isten képmását, és igaz szeretettel fordulnak embertársuk felé. Miként Isten, úgy ők is, ragaszkodva a szeretet és könyörület isteni attribútumához, kinyújtják kezüket, s lelkük elér az idegen lelkéhez.

Szeretjük azt gondolni, hogy világunk az a kis tér, melyben élünk. Feltételezzük, hogy a fizikai létünk korlátai lelkünk és szellemünk korlátait is jelentik. A világot betöltő Isten példája átértékelteti e gondolkodásmódot.

Amiképpen a zsidó és keresztény kultúra egyaránt megtermékenyítőleg hatott a világra, úgy tudnunk kell, hogy minden kultúra kölcsönhatásban áll egymással, keverednek és nemesebbé, kiérleltebbé teszik egymást. Tanultunk, tanulunk egymástól, és e tudás nyomában bölcsebbek, belátóbbak, s talán türelmesebbek is lettünk.

E kölcsönösség lehetetlen, ha bezárjuk önmagunkat. A provincialitás röghöz köt, nem engedi a szellem szabad szárnyalását.

Az elmúlt évtizedekben sokat tettünk azért, zsidók és keresztények, hogy a bennünket elválasztó, vészterhes múlttal megterhelt falak leomolhassanak. Sokat tettünk, hogy egymásban ne az idegent, hanem a jövendő barátot, emberségünkben testvérünket lássuk.

A világ zsidósága e napokban őszi nagyünnepeit üli. Ros Hásáná és Jom Kippur központi gondolata a tsuvá, a metanoia, a megtérés. „Isten nem kívánja a halandó halálát, hanem hogy megtérjen útjairól, és éljen”.

E mai, történelmi találkozó reménysége, hogy megtérünk útjainkról, s tovább élünk együtt, zsidók és keresztények, egymás iránti tiszteletben, embertársi megértésben, s igaz testvéri szereteteben. 

Ehhez kérem ma az emberiség Istenének szerető segítségét.

 Dr. Fröhlich Róbert országos főrabbi

A magyarországi zsidó szervezeteket Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke; Radnóti Zoltán főrabbi, valamint a reformközösségek részéről Guba Gergő és Kálmán Gábor képviselte a találkozón.