Miért szerepel Izrael olyan magas helyen a Legboldogabb Országok Listáján a légiriadó szirénáinak közepette?

Hogyan lehet a világ legboldogabb országai közé sorolni egy olyan nemzetet, amelynek polgárai az éjszaka közepén rendszeresen óvóhelyekre menekülnek? Rabbi Dr. Yosef Lynn írásában rávilágít, hogy a legnagyobb nehézségek és akadályok megerősítenek, a félelem képessé tesz minket értékelni a jót és észrevenni a minket körülvevő világ szépségét.

"A légvédelmi szirénák riasztó hangja áthatolt az éjszakán, felrázva engem és a családomat álmunkból. Az otthonunkban lévő óvóhelyre siettünk, ez a rutin sok izraeli család számára túlságosan is megszokottá vált. Ahogy ott ültem abban a megerősített szobában, szeretteimmel körülvéve, nem tudtam nem elgondolkodni azon, hogy milyen különleges valóságban élünk.

Másnap reggel, amikor a híradásokat böngészve próbáltam megérteni az éjszakai események mértékét, két, egymással szöges ellentétben álló információval találkoztam. Az első egy CNN-jelentés volt, amely kiemelte Izrael lenyűgöző helyezését a 8. legboldogabb országként a "Legboldogabb országok 2025-ben" jelentésben, amely a World Happiness Report (Világ Boldogságjelentés) eredményein alapul. (Amerika a 24. helyen állt.) A második az X-en (korábban Twitter) terjedő kép volt, amely egy olyan térképet mutatott, amelyen az előző éjszakai támadások által Izraelben okozott csapások helyszínei voltak láthatóak.

Hogyan létezhet ez a két valóság egymás mellett? Hogyan lehet a világ legboldogabb országai közé sorolni egy olyan nemzetet, amelynek polgárai az éjszaka közepén rendszeresen bombabunkerekbe menekülnek?

Ez a látszólagos ellentmondás valójában egy olyan mély igazságot illusztrál, amely a zsidó bölcsesség középpontjában áll, és amelyet a modern pozitív pszichológia is alátámaszt: az igazi boldogság és elégedettség nem a kihívások hiányából fakad, hanem abból, miképpen reagálunk rájuk.

Izrael paradox boldogságának megértésében központi szerepet játszik a "gám zu l'tová – ez is a jót szolgálja" zsidó fogalma. Ez a mondat nem pusztán pozitív gondolkodás; ez egy összetett világnézet, amely mélyen gyökerezik a zsidó hagyományban.

A Talmud elmeséli Nachum Ish Gamzu rabbi történetét, akitől ez a mondat származik. Bármilyen nehézség is érte – és bizony sok nehézség érte –, ő mindig így válaszolt: "gám zu l'tová – ez is a jóra szolgál". Rendíthetetlen hite, hogy mindenben van cél, még ha nem is látjuk azonnal, jól példázza a viszontagságokhoz való kifejezetten zsidó hozzáállást.

Ez nem jelenti azt, hogy üdvözöljük a szenvedést, vagy elutasítjuk a valódi fájdalmat. Inkább azt a zsidó felfogást tükrözi, hogy minden tapasztalatnak van értelme és rejlik benne a fejlődés lehetősége. Amikor az izraeliek előbújnak az óvóhelyekről, és elszántan, sőt örömmel építik tovább az életüket, akkor ezt az ősi bölcsességet testesítik meg.

A „Gám zu l'tová” arra tanít bennünket, hogy a közvetlen körülményeken túlra tekintve minden helyzetben megtaláljuk a célt. Arról szól, hogy meg kell őriznünk a hitet abban, hogy a kihívásaink egy nagyobb jót szolgálnak – akár azáltal, hogy megerősítenek minket, akár azáltal, hogy közösségeket hoznak össze, akár azáltal, hogy váratlan áldásokhoz vezetnek. Az alvásunkat megzavaró sziréna önmagában nem volt jó, de a rá adott válaszunk – a családi összetartás, a közösség támogatása és a perspektíva, amit generált – a jóság magvait tartalmazta.

A modern pozitív pszichológia összhangban van ezzel az ősi zsidó bölcsességgel. Az a koncepció, amelyet a pszichológusok ma "a viszontagságok által aktivált fejlődésnek" neveznek – az a figyelemre méltó emberi képesség, hogy nehézségek közepette értelmet, célt, sőt örömöt találjunk – visszhangozza azt, amit hagyományunk évezredek óta tanít.

A Tóra azt tanítja, hogy az élet elkerülhetetlen kihívásaira adott válaszaink határoznak meg minket. Hasonlóképpen, a pozitív pszichológia kutatásai azt mutatják, hogy a fenntartható boldogság nem a nehézségek elkerüléséből, hanem a következőkből fakad:

Erős közösségi kötelékek kiépítése: A támogató rendszer, amely biztosítja, hogy senki sem néz szembe egyedül a nehézségekkel.
Értelmet találni a kihívásokon keresztül: A cél meglátása még a küzdelmeinkben is.
A hakarat hatov (hála) gyakorlása: A nehéz időkben is megmaradó áldások elismerése.
Perspektíva kialakítása: A bölcsesség megszerzése a nehézségek leküzdésével.

Talán a World Happiness Report valami mélyebbet fogalmaz meg, mint a háború fenyegetése. Amikor az óvóhelyekre sietünk, a szomszédok ellenőrzik az idős lakókat. Amikor területek kerülnek veszélybe, az önkéntesek azonnal mozgósíthatók. Az izraeli társadalom szövete a kihívásokra reagálva inkább megerősödik, mintsem romlana.

Ez az a lecke, amit Izrael a világnak kínál: a boldogság nem a naiv hit abban, hogy minden tökéletes; hanem annak mély megértése, hogy az értelem, a kapcsolat és a cél még tökéletlen körülmények között is – és néha különösen – virágozhat.

Ahogy elgondolkodom azon az éjszakán az óvóhelyen és a másnap reggeli, ellentétes híradásokon, eszembe jut a zsidóság kényes egyensúlya a tisztánlátó realizmus és a rendíthetetlen remény között. Nem hagyjuk figyelmen kívül a kihívásaink valóságát, de azt sem engedjük, hogy azok meghatározzanak minket, vagy meghatározzák az örömre való képességünket.

Egy olyan világban, amely egyre inkább a kényelemre és a kényelemre összpontosít, mint a boldogsághoz vezető útra, talán Izrael paradox öröme a kihívások közepette fenntarthatóbb modellt kínál: az értelemre, a közösségre, a rugalmasságra és arra az egyedülállóan zsidó képességre épülő boldogságra, hogy még a sötétség pillanataiban is megtaláljuk a fényt."

Az aish.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla