„A micvák megszépítésével valójában önmagunkat szépítjük meg Isten előtt." Az alábbi rövid tanítás arra világít rá, hogyan tudjuk megszentelni az Örökkévaló nevét, és mit tehetünk a megszentségtelenítése ellen.
„All chet ... bechillul Hashem – „És a bűnért ... Isten Nevének megszentségtelenítésével.” Logikusan feltételezhetjük, hogy ennek a bűnnek, a megszentségtelenítés bűnének ellentéte a kiddush Hásem micvája, azaz Isten Nevének megszentelése. Ha a chillul szót úgy értelmezzük, hogy egyfajta vákuumot és ürességet teremt, akkor talán jobban megérthetjük ennek a bűnnek a terjedelmét.
Ennek a micvának, vagyis parancsolatnak a forrása az Emor hetiszakaszban található, Mózes harmadik könyvében, ahol a Tóra azt mondja:
„És ne szentségtelenítsd meg szent Nevemet”
Ezt azonban nem csupán kifelé mutatva, hanem befelé, saját magunk felé is el kell sajáttanunk. Ahogy Mordecháj Ezrachi rabbi megjegyzi, a cél, amiért teremtettünk, az volt, hogy dicsőítsük Isten nevét. Ha megelégszünk azzal, hogy e parancsolat ránk nem vonatkozik, azzal egyrészt saját lényünket alacsonyítjuk le, másrészt az Örökkévaló fontosságát redukáljuk le az életünkben.
Isten Nevének megszentelése nem csak a nyílt kifejezése az Örökkévaló felé történő elköteleződésünknek, hanem a zsidó élet alapja is egyben. Minden alkalommal, amikor visszafogjuk magunkat és győzünk a jécer hárá felett – ami a judaizmusban az emberiség veleszületett rosszra való hajlamát jelenti –, megszenteljük Istent. A fordítottja pedig megszentségtelenítés.
Ábrahám is ezzel a harccal nézett szembe, amikor a fiát készült feláldozni. De a küzdelme nem ért véget teljesen, amikor az Örökkévaló megállította őt, és Izsák helyett a kost áldozhatta fel. A kos, amely tövisei miatt a bozótban ragadt, mást is szimbolizál. Ez az a küzdelem ugyanis, amivel mi magunk is szembesülünk nap mint nap az élet sűrűjében. Minden alkalommal, amikor sikerrel járunk, fénysugarat teremtünk és ragyogunk, ahogy Mózes arca ragyogott (keren) a fénytől, amikor Isten dicsőségét lehozta a földre.
Amikor megfelelő szándék nélkül végzünk egy micvát, az Örökkévaló nevét is üressé tesszük.
Nem véletlen, hogy Szukot a Ros Hásáná és a Jom Kipur után köszönt ránk. Szukot a hiddur, a megszépülés végső micvája – ami azután következik, hogy lelkünket egyensúlyba hoztuk céljainkkal. A micvák megszépítésével valójában önmagunkat szépítjük meg Isten előtt.
Ochion rabbi megjegyzi, hogy bárhová is megyünk, mindannyian a judaizmus nagykövetei vagyunk. Ezért fontos, hogy viselkedésünk egyfajta erkölcsi színvonalat tükrözzön. Ha helytelenül viselkedünk, másokat is arra késztethetünk, hogy ugyanezt tegyék, és potenciálisan nagy chilllul Hásemet okozunk, ami a legsúlyosabb bűn. Nemcsak a cselekedetnek kell megváltoznia, hanem magának az embernek is – írja a Moda Labinah. Ez az időszak pedig a legjobb a változások megkezdésére.
A chillul Hásem bűne olyan súlyos, hogy az angyalok szerint nem lehet megbocsátani. Ám ahogy elkezdjük a Neila ima recitálását, és a menny kapui elkezdenek bezárulni, a vádló angyalok nem léphetnek be. A Neila idején arra kérjük az Örökkévalót, hogy nyissa meg a kapukat számunkra, az Ő gyermekeinek. Szeretnénk lehetőséget kapni arra, hogy kiengeszteljük Nevének megszentségtelenítéséért, és újra megszenteljük azzal, hogy az egész világ királyává nyilvánítjuk Őt.
G'már hatima tova! Jó végső bepecsételést!
Shira Smiles Naaleh.com oldalon található előadása alapján Channie Koplowitz Stein összefoglalóját fordította: Zucker-Kertész Lilla
