A szabadságnak nincs alternatívája – jó szombatot!

A Tórában Mózes második könyvénél tartunk, amely a kivonulás, a megszabadulás, a nemzetté válás, vagyis az egyéni- és nemzeti szabadságharc megrendítően grandiózus története. Annak a nehéz és gyötrelmekkel teli szabadságnak az örökérvényű elbeszélése, amit egy kicsiny, fegyvertelen és nincstelen nép vívott ki magának az akkori világ gazdasági, katonai és kulturális szuperhatalma, Egyiptom ellenében.

Megvetett rabszolgák voltak, mégis belőlük lett a világ első olyan nemzete, amely nem egy emberi egyeduralkodó és az ő lokálisan korlátozott bálványai, hanem az univerzális világ Teremtőjének fennhatósága alá tartozott.

A zsarnokság istenei mindenki által jól láthatók voltak, és volt saját nevük. A szuperhatalom ezért nem tudott mit kezdeni egy olyan Istennel, aki nem látható és akinek nincs neve.

Most vasárnap a magyar szabadságot ünnepeljük, 1848-49 hőseit, akik aranybetűkkel írták be történelmünkbe ezt a dátumot: március 15. Ha úgy tetszik, egy reformkori magyar „kivonulás” emléknapja ez, amikor egy nép úgy döntött, hogy kivívja a maga függetlenségét a XIX. század egyik legfejlettebb világhatalma ellenében. A forradalom 1848-ban győzött, a szabadságharc 1849-ben elbukott, a szabadságeszmény azonban fennmaradt generációkon át.

Ma is a negyvennyolcasok az igazi hősei e hazának, hiszen bennük testesül meg mindaz, amit politikai hovatartozástól függetlenül mindannyian gondolunk a szabadságról, a függetlenségről és a hazaszeretetről.

Jó szombatot!