„A szabadság csak a kezdet” – Elballagtak a scheiberesek

Az idei ballagás különlegessége volt, hogy az intézmény új hagyományt teremtett: a 11. évfolyamosok és a búcsúzó diákok beszédei mellett az osztályfőnökök személyes hangvételű gondolatai is elhangzottak, amelyek sokak számára megható pillanatokat szereztek.

Az ünnepségen felcsendült az Avadim hajinu, melyet Klein Judit saját dallamával, keletiesre formálva adott elő művészi módon. A dal üzenete: Avadim hajinu, ata b’ne chorin. Rabszolgák voltunk és most szabad nép. Zárásként dr. Verő Tamás főrabbi áldotta meg a diákokat, útravalót adva számukra a következő életszakaszhoz.

– Elhagyjátok ezt az iskolát. Kiléptek egy olyan közegből, ahol sok minden adott volt: az órarend, a tantárgyak, az út. Ez a ti peszách-pillanatotok. De az igazi kérdés az: mi lesz a ti sávuototok? Mit kezdtek a szabadságotokkal? – mondta ünnepi beszédében dr. Nógrádi Péter, a Mazsihisz alelnöke a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) fenntartásában működő Scheiber-iskola végzőseinek ballagásán, amely most az ómer számlálásának 27. napjára esett.

Dr. Nógrádi Péter. *Fotók: Mazsihisz / M. Schmidt János*

Az alábbiakban az alelnök beszédét közöljük teljes terjedelmében.

Végzősök, tanárok, szülők és barátok, a mai nap egyszerre lezárás – és kezdet. Egy küszöbön álltok: visszatekintetek az elmúlt évekre, amelyek tele voltak tanulással, barátságokkal és fejlődéssel, és előre néztek egy még megíratlan jövő felé.

Nem véletlen, hogy ez az időpont éppen most van. Figyeljetek a zsidó naptárra! Az e heti Tóra-szakaszban, az Emorban első pillantásra úgy tűnhet, mintha csak egy felsorolással találkoznánk: a zsidó év ünnepeivel. Szombat, peszáh, sávuot, ros hásáná, jom kippur, szukkot. Dátumok, rítusok, előírások. De ha figyelmesen hallgatunk, nem pusztán egy naptárról van szó. Ez egy párbeszéd.

A Tóra ezekkel a szavakkal vezeti be ezeket az alkalmakat: „Ezek az ünnepnapok… amelyeket ki kell hirdetnetek”. A héber mikráé kódes kifejezés úgy is érthető, mint „a szentség hívásai”. Nem csupán napok, amelyeket megtartunk – hanem napok, amelyek megszólítanak minket. A kérdés az: figyelünk-e rájuk?

Egy zajos, gyors és megszakítás nélküli világban élünk. Minden nap egyformának tűnhet. A zsidó naptár megszakítja ezt az áramlást. Azt mondja: állj meg! Figyelj! Ez a pillanat más.

A szombat minden héten megérkezik, és azt mondja: több vagy annál, mint amit létrehozol.

A peszáh azt kérdezi: mit jelent számodra ma a szabadság?

A sávuot halkan súgja: nyitott vagy még arra, hogy valami nálad nagyobbat fogadj be?

A ros hásáná megszólít: kivé válsz éppen?

A jom kippur őszinteséget követel: szembe tudsz nézni önmagaddal?

A szukkot emlékeztet: az élet törékeny, de ugyanakkor örömmel teli is.

Most éppen a peszáh és a sávuot közötti időszakban vagyunk – ezt nevezzük az ómer számlálásának. Ma van az ómerszámlálás 27. napja. Ez az az időszak, amely a szabadsággal kezdődik, és a céllal teljesedik be. Peszáhkor az egyiptomi kivonulást ünnepeljük. Arra emlékezünk, mit jelent megszabadulni az elnyomástól, a korlátoktól, a félelemtől. De a szabadság önmagában nem cél. A szabadság csak a kezdet. Mert hét héttel később jön sávuot, amikor megkaptuk a Tórát – amikor a szabadság irányt, értelmet és felelősséget kapott. És pontosan itt álltok most ti is.

Elhagyjátok ezt az iskolát. Kiléptek egy olyan közegből, ahol sok minden adott volt: az órarend, a tantárgyak, az út. Ez a ti peszáh-pillanatotok. De az igazi kérdés az: mi lesz a ti sávuototok? Mit kezdtek a szabadságotokkal?

Mert ennek az időszaknak az üzenete világos: a cél nélküli szabadság könnyen üressé válik. De az értékek által vezetett szabadság – az valódi erővé válik.

A zsidó oktatás nemcsak tudást ad. Keretet ad. Megtanít kérdezni, tisztelettel vitatkozni, és úgy kapcsolódni a hagyományhoz, hogy közben a modern világban éltek. Azt tanítja, hogy a tetteitek számítanak – nemcsak nektek, hanem a közösségeteknek, a népeteknek és az egész világnak. És most ez a felelősség rátok száll. Nem lesz tanár, aki kijelöli a következő fejezetet. Nem lesz vizsga, amely meghatározza a sikereteket. Nektek kell eldönteni:

Milyen emberré akarok válni?

Mi mellett állok ki?

Mit adok hozzá a világhoz?

Itt van a lényeg: nem kell ma minden választ tudnotok. Az ómer nem egyetlen ugrás Egyiptomból a Szináj-hegyig. Ez egy folyamat – 49 napnyi fokozatos növekedés. A zsidó hagyomány érti: azzá válni, akinek lenned kell, időt igényel. Adjátok meg magatoknak ezt az időt. Kérdezni, keresni, néha hibázni – és tanulni belőle. De ne sodródjatok. Őrizzétek meg azt, amit itt kaptatok: az identitást; a kapcsolatot valami nálatok nagyobbal; és azt a tudatot, hogy a döntéseiteknek súlya van.

Mert a világ, amelybe kiléptek, tele van zajjal, kísértésekkel és egymással versengő értékekkel. Könnyű benne elveszni. Ami megtart, az nem külső szabály lesz – hanem a bennetek élő értékrend.

Bizonyos értelemben már megkaptátok a saját „Szináj-pillanatotokat” – nem egy egyszeri eseményként, hanem alapként. Most rajtatok múlik, hogyan élitek meg. És ne felejtsétek: nem vagytok egyedül ezen az úton. Egy több ezeréves lánc részei vagytok. Minden nemzedék ott állt, ahol most ti – bizonytalanul, reménnyel telve, lehetőségekkel. És minden nemzedék hozzáadott valamit.

Most rajtatok a sor. Amikor kiléptek innen, ne csak azt kérdezzétek: „Mit érhetek el?”. Kérdezzétek azt is: „Mit építhetek? Mit tehetek jobbá? Kinek segíthetek?”. Menjetek előre kíváncsisággal, bátorsággal és felelősséggel. Azt kívánom nektek: vigyétek tovább a szabadságotokat – és érjétek el célotokat! Mazal tov, végzősök!

Dr. Nógrádi Péter
a Mazsihisz alelnöke