A palesztinpártiságtól a zsidók elleni online háborún át a zsidógyűlöletig

A francia-izraeli szociológus, Eva Illouz – aki az antiszemitizmus elleni küzdelem ismert alakja – A zsidókat ma már sehol a világon nem látják szívesen című cikkében az antiszemitizmus átalakulását elemzi az ausztráliai Bondi Beach-en elkövetett merénylet után, és arra a következtetésre jut, hogy a vallási, majd faji gyűlölet mostanra politikai gyűlöletté alakult át. Az anticionizmus álcája alatt azt az ősi antiszemita szándékot igyekeznek megvalósítani világszerte, hogy el kell űzni a zsidókat az otthonaikból mindenütt.

Mint Eva Illouz írja: az antiszemitizmus kultúrája – akárcsak a nemi erőszaké – a tagadáson és a vád megfordításán alapul. Ezt látni világszerte, hiszen például a Sydney-i Operaháznál már 2023. október 7-én azt kiabálták a tüntetők, hogy „Fuck the Jews!”, és mindenütt a világon azt skandálják egyetemi kampuszokon, hogy „By all means necessary” (Minden szükséges eszközzel), „Globalize the Intifada” (Az Intifádát terjesztitek a világon), „From the river to the sea” (A folyótól a tengerig). A fajgyűlölet így válik politikai gyűlöletté, ezért aztán a fajgyűlölet kényelmesen le is tagadható. A szerző álláspontja szerint az anticionizmus az antiszemitizmus új formája, mert

• megkérdőjelezi a zsidó nemzeti eszme és a zsidó államiság létjogosultságát;
• átveszi az antiszemitizmus összes előítéletét, toposzát és szörnyű téveszméjét;
• a „Globalize the Intifada” (Az Intifádát terjesztitek a világon) szlogen felhívás zsidók válogatás nélküli meggyilkolására világszerte, hiszen e jelszó az izraelieket a zsidókkal azonosítja, így a konfliktust globális szintre emeli;
• az antiszemitizmust ma már globális szinten koordinálja pl. a BDS-mozgalom, amely 120 országban aktív.

Tombol a zsidók elleni online háború – erősebben, mint valaha címet viseli Günther Jikeli írása. A szerző az Indiana Egyetem Borns Zsidó Tanulmányok Programjának igazgatója, valamint a Kortárs Antiszemitizmus Tanulmányozására létrehozott Intézet (ISCA) társigazgatója. Mint írja, a közösségi médiában egyre inkább olyan nyelvezet terjed, amely a terrorszervezetként nyilvántartott csoportok retorikáját tükrözi.

A zsidó nép létezéshez való jogát tagadó vagy a zsidók elleni erőszakot igazoló szlogenek már nem számítanak szélsőségesnek

és a koordinált digitális felerősítés révén bekerültek az egyetemi diskurzus fősodrába. Gyakran töredékes, kódolt kifejezések formájában jelennek meg, mint a „zsidó hatalom”, a „cionista gonoszság”, és mára csatakiáltássá váltak az olyan jelszavak, mint a „Free Palestine”. A Jikeli és kutatótársai által elemzett online közösségi tartalmakban a legádázabb bejegyzések túlnyomó többségében a tartalom nem pusztán „Izrael-ellenes” volt, hanem alapvetően zsidóellenes. A kollektív bűnbakkeresés és dehumanizáló nyelvezet olyan „megengedő környezetet” hoz létre, ahol a gyűlöletbeszéd „megtisztul” és politikai érdekképviseletté magasztosul.

Daniel Staetsky a Palesztinpártiság: a negyedik ábrahámi vallás című írása a lehető legdrámaibb kérdéssel indul: „Lesz-e újabb holokauszt?”. A szerző szerint valójában ez a kérdés húzódik meg azok mögött az aggodalmak mögött, amelyek az antiszemitizmus terjedésének egyre-másra napvilágot látó statisztikái és mutatói nyomán vetődnek fel a nyugati társadalmak zsidó és nem zsidó polgáraiban, de erre a kérdésre sem a felmérések, sem a statisztikák nem adhatják meg a választ.

„Több mint egy évtizednyi empirikus kutatás után arra jutottam, hogy egy újabb holokauszt bekövetkezése nemcsak hogy lehetséges, hanem valószínű is” – írja Staetsky.

Szerinte ennek oka, hogy a Nyugat szinte teljes elfordulása a kereszténységtől egy alternatív, „polgári” vagy „civil” vallásnak nyitott utat, amely nem más, mint a palesztinpártiság. Cikkében amellett érvel, hogy a posztmodern nyugati társadalmaknak szükségük van erre az új vallásra a fennmaradásukhoz. A szerző felteszi azt a kérdést is, hogy

miért ennyire központi kérdés a gázai háború és a palesztin-ügy Nyugat-Európában?

Gondolatmenete a következő: az európaiak egyszerűen félnek a muszlimoktól, s szükségük van valamilyen társadalmi kenőanyagra, egy új összekötő elemre, amely minden réteget képes egyben tartani, és a palesztinpártiság éppen ezt kínálja. A kollektív Nyugat tehát azért dolgozik gőzerővel, hogy helyreállítsa töredezett belső kapcsolatait: az újonnan érkezett külföldiekkel. Az ő integrációjuk szükségszerűségében teljes az egyetértés, s így válik a gázai háború „megakatasztrófává”, Izrael „megaelkövetővé”, Gáza pedig „megaáldozattá”, hiszen ez a narratíva illik bele a bevándorlók politikai érzékenységébe.

Biztosak vagyunk benne, hogy e rövid részletekkel felkeltettük érdeklődésüket e remek cikkek iránt – még nem késő tehát a Szombat májusi számát beszerezni!

Illusztráció: részlet a Szombat májusi címlapjáról

---