A nő, aki szépséget adott a világnak – 120 éve született Zeisel Éva

Egy rendkívüli magyar zsidó család gyermeke

Striker Éva Amália néven született Budapesten, jómódú, művelt zsidó családban, amelynek tagjai a magyar szellemi élet kiemelkedő alakjai közé tartoztak.

Édesanyja, Polányi Laura történész, pedagógus és a női egyenjogúság elkötelezett híve volt, aki 1909-ben doktori fokozatot szerzett a budapesti tudományegyetemen. Édesapja, Striker Sándor textilgyárosként dolgozott. A családban a tudomány, a művészet, a társadalmi kérdések iránti érdeklődés és a szabad gondolkodás természetes része volt a mindennapoknak.

Anyai nagybátyjai közül Polányi Károly később világhírű gazdaságtörténész és társadalomtudós, Polányi Mihály pedig nemzetközileg elismert kémikus és tudományfilozófus lett.

Ebben a nyitott, szellemileg pezsgő környezetben nőtt fel Éva, akit már fiatalon vonzottak a művészetek. Tizenhét évesen felvették a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol festészetet tanult. Édesanyja tanácsára azonban hamarosan egy gyakorlatiasabb mesterség felé fordult: kitanulta a fazekasságot.

Akkoriban meglehetősen szokatlan döntés volt, hogy egy polgári családból származó fiatal nő kétkezi mesterséget választ. Éva azonban nem elégedett meg azzal, hogy szép tárgyakat rajzoljon. Meg akarta ismerni az agyagot, a korongozást, a formázást és az égetést is.

Ez a tudás egész későbbi pályáját meghatározta. Nem pusztán megtervezte tárgyait, hanem pontosan értette az anyag természetét és a készítés folyamatát.

A siker kapujából Sztálin börtönébe

A húszas évek második felében már magyar kerámiagyárak számára tervezett, majd 1927-ben Hamburgba költözött. Később Berlinben dolgozott, ahol közelről ismerhette meg a modern európai formatervezés új irányzatait.

1932-ben a Szovjetunióba utazott. Fiatal művészként kíváncsian figyelte az ott zajló társadalmi és ipari átalakulásokat, és hamarosan jelentős szakmai megbízatásokat kapott. A leningrádi Lomonoszov Porcelángyárban, majd a Moszkva közelében működő dulevói üzemben dolgozott.

1933-ban feleségül ment Alexander Weissberg osztrák fizikushoz, akitől később különvált. 1935-ben, mindössze huszonkilenc évesen a szovjet porcelán- és üvegipar művészeti vezetőjévé nevezték ki.

Pályája meredeken ívelt felfelé, amikor 1936. május 26-án váratlanul letartóztatták.

Azzal a képtelen váddal illették, hogy részt vett a Sztálin elleni merénylet előkészítésében. A sztálini tisztogatások idején egy ilyen vád könnyen halálos ítéletet jelenthetett.

Tizenhat hónapot töltött börtönben, ebből tizenkettőt magánzárkában. Kihallgatások, elszigeteltség és állandó bizonytalanság közepette kellett megőriznie józan eszét és életben maradnia.

Későbbi visszaemlékezéseiben felidézte, hogy a fogság hónapjai alatt milyen fontos szerepet kapott képzelete és belső világa. A hosszú magánzárka után a színek újbóli látványa is megrendítő élmény volt számára.

Édesanyja, Polányi Laura eközben fáradhatatlanul küzdött lánya kiszabadításáért. A család nemzetközi kapcsolatait is mozgósította, hogy segítséget szerezzen.

1937 szeptemberében Évát váratlanul szabadon engedték, és kiutasították a Szovjetunióból. Bécsbe utazott, ahol családtagjai éltek.

Alighogy maga mögött hagyta az egyik diktatúrát, máris egy másik fenyegetésével kellett szembenéznie.

Menekülés a nácik elől, új élet Amerikában

1938 márciusában, amikor a náci Németország bekebelezte Ausztriát, a zsidó származású Éva számára Bécs sem jelentett többé biztonságot.

Az Anschluss idején sikerült elmenekülnie Angliába. Ott házasságot kötött Hans Zeisel jogásszal és szociológussal, akivel még korábban ismerkedett meg.

A házaspár 1938 őszén érkezett New Yorkba. Mindössze 64 dollárjuk volt, de Éva magával vitte mindazt a szakmai tudást, amelyet Budapesten, Németországban és a Szovjetunióban szerzett.

Nem sokkal megérkezése után már megbízásokat kapott, 1939-ben pedig a neves New York-i Pratt Institute tanára lett. Az elsők között kezdte oktatni a kerámiák ipari formatervezését, azt a szemléletet, amelyben a művészi alkotás és a nagyüzemi gyártás nem egymás ellentétei, hanem egymást kiegészítő lehetőségek.

Éva számára a formatervezés nem kizárólag a gazdagoknak szánt műtárgyakról szólt. Azt szerette volna, hogy a hétköznapi használati tárgyak is örömet szerezzenek azoknak, akik nap mint nap kézbe veszik őket.

Amerikában világhírű alkotóvá vált

Az igazi áttörést 1946 hozta meg, amikor a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) önálló kiállítást rendezett munkáiból. Zeisel Éva ettől kezdve az amerikai formatervezés egyik meghatározó alakjává vált. Alkotásaival bebizonyította, hogy a mindennapi használati tárgyak is lehetnek szépek, játékosak és szerethetők.

A szigorú, geometrikus formák helyett a természetes íveket, az emberi testre és az élővilágra emlékeztető alakzatokat kedvelte. Úgy gondolta, a szépség nem kevesek kiváltsága: mindenkinek joga van ahhoz, hogy örömet találjon az őt körülvevő tárgyakban.

Bár alkotásai a világ jelentős múzeumaiba is eljutottak, ő maga nem különösebben kedvelte, ha művészként emlegették. Inkább olyan embernek tartotta magát, aki használható tárgyakat készít. Alkotói szemléletét a szépség játékos kereséseként írta le.

A magyar gyökerektől a hosszú életig

Zeisel Éva a nemzetközi sikerek ellenére sem szakadt el teljesen magyar gyökereitől. 1983-ban ismét Magyarországon dolgozott: visszatért a kispesti Gránit gyárba, ahol évtizedekkel korábban pályája egyik fontos állomását töltötte, Pécsett pedig a Zsolnay gyár számára tervezett eozinmázas vázákat és bonboniereket.

A magyar kerámiaművészet hagyományai, a kézműves tudás és a természetes formák szeretete egész életművében jelen voltak.

Rendkívül idős koráig aktív maradt, kilencvenévesen is új terveken dolgozott, sőt, századik születésnapja után sem hagyott fel az alkotással.

Életében két totalitárius rendszerrel kellett szembenéznie, megtapasztalta a bebörtönzést, a kényszerű menekülést és az újrakezdés nehézségeit. Mégis olyan életművet hagyott maga után, amelynek középpontjában nem a szenvedés, hanem az élet szeretete, az emberi kapcsolatok és a szépség állt.

Zeisel Éva 2011. december 30-án, 105 éves korában hunyt el.

---