A nácik ma 85 éve rendelték el a megbélyegző Dávid-csillag viselését a Harmadik Birodalomban

Több mint tíz évszázadon át a muszlim kalifátusokban és középkori keresztény királyságokban kötelezték hittestvéreinket az őket emberségükben megalázó megkülönböztető jelzések viselésére, amik nagyon különbözőek voltak: övek, ruhaszegélyek, kör alakú foltok, különleges fejfedők. A muszlim világban az i. sz. 8. századból vannak adatok a megkülönböztető jelvényekre, míg a keresztény Európában az 1215-ös IV. lateráni zsinat lett a későbbi zsidó jelvények egyik jogi alapja.  A cél a zsidók elkülönítése volt a többségi társadalomtól, s egyúttal annak kinyilvánítása, hogy a fennálló hatalom szemében a zsidóság alacsonyabb rendű státusszal bír. 

Európában a zsidók kötelező megjelölésének gyakorlata a 19. századi emancipáció korára megszűnt, ezt a náci hatóságok 1939-től élesztették újjá a Dávid-csillag formájában. 

A náci Birodalomban Reinhard Heydrich (a fönti képen), a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) vezetője írta alá a német belügyminiszter 1941. szeptember 1-jén kiadott rendeletét, amely Dávid-csillag viselésére kötelezte a 6 éves és annál idősebb zsidókat. A Polizeiverordnung über die Kennzeichnung der Juden című rendelet a kihirdetés után 14 nappal lépett hatályba. Előírta, hogy minden német zsidóra és a Németország annektált területein – Elzász, Cseh-Morva Protektorátus, Warthegaut – élő zsidókra vonatkozott.  

Mint ismert, az RSHA felügyelete alatt működtek az SS bevetési csoportjai, amelyek etnikai tisztogatásokat, tömeggyilkosságokat hajtottak végre, és maga Reinhard Heydrich volt az, aki az Endlösung – végső megoldás – birodalmi szintű végrehajtásának és az érintett minisztériumok együttműködésének koordinálására összehívta a wannseei konferenciát 1942 januárjában.

Ugyanakkor a németek által megszállt Nyugat-Európában  a csillag bevezetése országonként eltért. Franciaországban a német katonai parancsnokság 1942. május 29-én adta ki a megkülönböztető jelzést előíró, nyolcadik zsidóellenes rendeletet, amely a megszállt északi zónában élő, hat évnél idősebb zsidókra vonatkozott. A déli, a Vichy-kormány által irányított zónában nem vezették be a sárga csillagot, és a rendelkezést a terület 1942-es német–olasz megszállása után sem terjesztették ki oda. Az igaz, hogy a Vichy-kormány megtagadta a csillag kiterjesztését a déli zónára, de nem a zsidók védelmében, hanem éppen ellenkezőleg: attól tartottak, hogy az intézkedés fokozná a zsidókkal való társadalmi szolidaritás megnyilvánulásait. 

Bulgáriában a kormány 1942. augusztus 26-án rendelte el a sárga jelvény viselését, de az intézkedés végrehajtása széles körű társadalmi ellenállásba ütközött, és a zsidók jelentős többsége nem tartotta be.

Magyarországon, mint ismert, a német megszállás után, 1944. április 5-től vált kötelezővé a hatodik életévüket betöltött zsidók számára a sárga csillag viselése. A magyar közigazgatási és rendészeti szervek – eltérően Bulgáriától – aktívan végrehajtották és keményen betartatták a zsidóellenes intézkedést.

Felhasznált irodalom: Encyclopedia.ushmm.org

---