A Mazsihisz elnökének levele Caroline Savage számára a szeptember 11-i tragédia 25. évfordulóján

Tisztelt Ügyvivő Asszony!

2001. szeptember 11-én családok ezreinek gyásza és tragédiája az Amerikai Egyesült Államok leírhatatlan, mély fájdalma volt. Miközben huszonöt évvel ezelőtt a terrorizmus és a gyűlölet egyetlen nemzetet vett célba, mégis az egész civilizált világ együtt gyászolt akkor. Együtt éreztünk az áldozatokkal és családtagjaikkal, s bár akkor még nem tudhattuk, őszinte részvétünk egyben a békés és biztonságos világrend féltésének is szólt.

Vannak pillanatok a történelemben, amikor a szavak elégtelennek bizonyulnak, és a bánat súlya alatt a lélek elnémul. Ez a gyásznap egy életre átírta mindazt, amit addig az emberi sebezhetőségről és az összefogásról gondoltunk. Bár a lerombolt épületek helyén új tornyok magasodnak, és reményeink szerint a túlélők sebei idővel begyógyultak, az azóta felnőtt generációk már egy alapjaiban megváltozott, új globális valóságban nőttek fel – egy olyan világot örökölve, amelyet egyetlen előd sem szándékozott így utódaira hagyni.

Az anyák, apák, gyermekek, testvérek és barátok – köztük számos zsidó származású hittestvérünk – huszonöt évvel ezelőtti elvesztése olyan pótolhatatlan űrt hagyott maga után, amelyet semmi sem tölthet be. Az Amerikai Egyesült Államok azonban az azóta eltelt negyedszázadban ismét bebizonyította, hogy a közös emlékezés, a hit és a társadalmi összefogás ereje képes elhozni a megnyugvást és a megújulást. A tragikusan félbetört életek emlékezetét és szellemi örökségét a jövő nemzedékei számára mi is mély tisztelettel és büszkeséggel őrizzük Önökkel közösen. Fájdalmunk közös fájdalmunk, veszteségük, közös veszteségünk.

Engedje meg, hogy a magyarországi zsidó közösség nevében tolmácsoljam legmélyebb, tiszta szívből jövő együttérzésünket. Imádkozunk azért, hogy a megemlékezés legnehezebb perceiben is találjanak vigaszt egymásban, és a közösség erejében.

Budapest, 2026. szeptember 10.

Őszinte tisztelettel,

Prof. Dr. Grósz Andor
elnök

---