A Mazsihisz elnöke Hódmezővásárhelyen: „a gyász közelebb hoz minket egymáshoz”

– A hódmezővásárhelyi zsinagóga falán 2021-ben a romák emlékére felavatott holokauszt-emléktábla egyedülálló kezdeményezés, amelyre nemcsak a helyi roma és zsidó közösség, hanem az egész város büszke lehet. Ezzel Hódmezővásárhely példát mutat az emlékezésből, a szolidaritásból és a diszkrimináció elleni kiállásból – mondta Márki-Zay Péter polgármester a helyi zsinagógában tartott rendezvényen.

Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter kijelentette: a holokauszt – amely zsidók, romák, politikai üldözöttek, fogyatékkal élők és más kisebbségek millióinak életét követelte – következményei nem értek véget a koncentrációs táborok felszabadításával, hiszen a trauma ma is jelen van a családok emlékezetében, és sok esetben a hallgatás formájában öröklődik tovább. Mint mondotta: a magyar romák összegyűjtésében és deportálásában az akkori magyar állami szervek is közreműködtek, így többek között Hódmezővásárhelyről is indultak szerelvények a megsemmisítő táborokba.

A miniszter hangsúlyozta: a gyűlölet, kirekesztés, romaellenesség, antiszemitizmus nem tűnt el, ezért fel kell lépnünk ellenük, a társadalmi megbékélés alapja ugyanis nemcsak a múlt bűneinek kimondása és feldolgozása, hanem az egymás iránti tisztelet erősítése is.

Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke a beszédét így kezdte: azért gyűltünk egybe a hódmezővásárhelyi zsinagóga csendjében, hogy lerójuk kegyeletünket a roma holokauszt, a porrajmos mártírjainak emléke előtt, ám a zsinagóga csendje nem a hallgatás csendje.

– Olyan csend ez, amelyben egyszerre hallani a múlt távoli moraját és a jelen felelősségének súlyát. Megállunk itt, Hódmezővásárhelyen, hogy szóljunk azok nevében, akiknek nem adatott meg, hogy elmondják saját történetüket – hangsúlyozta az elnök. Hozzáfűzte: a hely szelleme nemcsak emlékeztet, hanem megszólít, s arra kér bennünket, hogy a roma közösség elpusztított gyermekei, asszonyai, férfiai előtt ne csupán főhajtással, hanem őszinte belső figyelemmel álljunk meg. Kijelentette:

– Ebben a csendben találkozik egymással a roma és a zsidó közösség tapasztalata: két történelmi seb, amely közel áll egymáshoz, és érti a másik fájdalmát.

A roma közösség fájdalma nem csupán történelmi tény, hanem ma is ható valóság, olyan seb, amelyet nehéz, szinte lehetetlen enyhíteni, különösen akkor, amikor a történetük évtizedeken át alig kapott helyet a történelemtudományban, az irodalomban, a művészetben, a nemzeti emlékezetben. Hangsúlyozta: a láthatatlanság önmagában is teher, az emlékezet hiánya újra és újra megsebzi azt, akinek a történetét nem mondják ki. „Senki se ringassa magát abban az illúzióban, hogy mindez csupán a múlt távoli árnyéka. A zsidó közösség jól tudja, hogy a gyűlölet nem ismeri az időhatárokat: pogromok nemcsak a holokauszt előtt és alatt, hanem utána is történtek”.

Dr. Grósz Andor hozzátette: a cigányellenesség, az antiszemitizmus, a kirekesztés ma is jelen van mindennapjainkban, nem mindig szélsőséges formában, de ott van a sztereotípiákban, a hibáztatásban, a leegyszerűsítő narratívákban, a társadalmi reflexekben, amelyek egy-egy közösséget tesznek felelőssé vélt vagy valós problémákért. Felhívta a figyelmet arra: a „cigánybűnözés” kifejezés, a romák kriminalizálása, a kirekesztés különböző formái mind azt mutatják, hogy a múlt tanulságait nem mindenki tette magáévá.

– A Mazsihisz elnökeként szeretném egyértelműen kimondani: a roma közösséggel való párbeszédet és együttműködést továbbra is fontosnak tartjuk, nem hangos ígéretekben, hanem következetes jelenlétben – zárta beszédét dr. Grósz Andor. – Abban, hogy meghallgatjuk egymást, hogy teret adunk a történeteknek. Abban a felismerésben, hogy a gyász nem elszigetel, hanem közelebb hoz bennünket egymáshoz.

Fotók: Hódpress.hu

---