A közös otthon ünnepe – boldog születésnapot, Magyarország!
Augusztus 20-án Magyarország államalapítását és államalapító királyát, Szent Istvánt ünnepeljük; a naphoz ma is hozzátartozik az új kenyér megszegésének hagyománya. Az ünnep arról is szól, hogy közös otthonunkat nemzedékről nemzedékre együtt építjük és őrizzük. A zsidó hagyomány nyelvén ez felelősséget jelent: tennünk kell hazánk békéjéért, biztonságáért és gyarapodásáért.
Egy állam megalapítása történelmi pillanat, fennmaradása és gyarapodása azonban minden nemzedék közös műve. Jeremiás próféta a Babilóniába hurcolt zsidóknak ezt üzente: „És keressétek azon város békéjét, ahova számkivetettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Örökkévalóhoz; mert az ő békéjében lesz számotokra is béke.” (Jeremiás 29:7) A több mint két és fél évezredes tanítás ma is világos: annak a helynek a békéje és jóléte, ahol élünk, nem lehet közömbös számunkra.
Ez a felelősség a mindennapokban válik valósággá: abban, ahogyan vigyázunk egymásra, építjük közösségeinket, és olyan országért dolgozunk, amelyben mindenki biztonságban, méltóságban és szabadon élhet.
A kenyér jelképe ezt a közös munkát teszi kézzelfoghatóvá. A zsidó hagyományban kenyérevés előtt ezt az áldást mondjuk: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki kenyeret ad a földből!” A rövid áldás arra tanít, hogy mindennapi kenyerünket ne tekintsük magától értetődőnek: benne van a föld termése és mindazok munkája, akik eljuttatják az asztalunkig. Az augusztus 20-i új kenyér így mindazt is jelképezheti, amit nem egyedül, hanem közösen hozunk létre.
Szent István Intelmeiben ez áll: „Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.” A magyar zsidóság története évszázadok óta része Magyarország történetének: nemzedékek tudása, munkája, hite és kultúrája vált közös hazánk örökségének részévé.
Legyen augusztus 20. a közös történet és a közös felelősség ünnepe.
Boldog születésnapot, Magyarország!
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
