Betöltés...
  /  

A kiszámítható környezet a tanulást is könnyebbé teszi – Szigethi Zsófia előadása a Rumbi Tanházban

Hogyan segítheti a strukturált környezet, a vizuális támogatás és a következetes pedagógiai hozzáállás az autizmussal vagy ADHD-val élő gyerekek mindennapjait? Többek között ezekre a kérdésekre adott gyakorlati válaszokat Szigethi Zsófia gyógypedagógus a Rumbi Tanház előadássorozatának november 9-i alkalmán. Az előadás középpontjában az állt, hogyan teremthetünk olyan kiszámítható és biztonságos környezetet, amely megkönnyíti a tanulást, csökkenti a szorongást és támogatja a gyerekek önállósodását.

Az autizmussal vagy ADHD-val élő gyerekek tanulási nehézségeinek megértéséhez nem elegendő kizárólag a gyermek képességeire vagy intelligenciaszintjére figyelni. A figyelem működésének sajátosságai, a koncentráció fenntartása, a figyelem megosztása, illetve az ingerek feldolgozása mind befolyásolhatják a tanulási folyamatot. Éppen ezért különösen fontos, hogy a szülők és a pedagógusok figyelembe vegyék az egyéni szükségleteket, és ezekhez igazítsák a környezetet, valamint az elvárásokat.

Szigethi Zsófia előadásában hangsúlyozta: a támogatás egyik legfontosabb eszköze a környezet akadálymentesítése. Ez otthon és az iskolában egyaránt megvalósítható a mindennapok strukturálásával. Segíthet például egy állandó tanulóhely kialakítása, a tárgyak számára kijelölt, következetesen használt helyek meghatározása, valamint az egyes tevékenységekhez kapcsolódó szabályok és elvárások egyértelművé tétele.

A kiszámítható környezet kialakítását már óvodáskortól érdemes elkezdeni. A cél, hogy a gyermek megértse, milyen helyzetben milyen feladat vár rá, mik a kötelezettségei, és milyen sorrendben kell elvégeznie az egyes teendőket. A következetesség és az előre látható napirend csökkentheti a bizonytalanságot és a szorongást is.

Külső segítség a belső forgatókönyvekhez

Az előadás egyik fontos témája a vizuális támogatás szerepe volt. A folyamatábrák, képes feladatleírások és egyéb vizuális segédletek fontos eszközökké válnak abban, hogy a gyermek számára láthatóvá váljon az, amit egyébként fejben kellene megterveznie és követnie. A belső forgatókönyvet így egy külső, jól áttekinthető segítség egészíti ki.

Egy alsó tagozatos gyermek számára például a reggeli indulás lépéseit bemutató folyamatábra jelenthet komoly segítséget: mit kell először elvégeznie, mi következik utána, és mikor tekinthető befejezettnek a feladat. Hasonló módon az iskolai feladatok sorrendje vagy az otthoni teendők is megjeleníthetők vizuálisan.

A vizuális segítségek a feladatok elvégzésének megkönnyítése mellett az önállósodást is elősegítik. Ha a gyermeknek nem kell minden egyes lépést fejben tartania, illetve folyamatosan a felnőtt útmutatására támaszkodnia, több energiája marad a viselkedése szabályozására és a tényleges tanulásra. Ezért fontos, hogy a pedagógusok is tudatosan alkalmazzák ezeket az eszközöket.

Szigethi Zsófia külön felhívta a figyelmet az idő érzékelésének és beosztásának támogatására. Egy jól látható, hangjelzés nélküli vizuális óra például minden háztartásban hasznos eszköz lehet. Segítségével a gyermek követni tudja, mennyi idő áll rendelkezésére egy-egy tevékenységhez, és könnyebben átláthatja, mikor következik a váltás. Az idő így kézzelfoghatóbbá és kiszámíthatóbbá válik, a feladatok elvégzése pedig sikerélményhez és akár jutalmazáshoz is kapcsolódhat.

A választás lehetőségének biztosítása szintén fontos, ugyanakkor az autizmussal vagy ADHD-val élő gyerekek számára maga a választás is jelenthet nehézséget. Erre lehet jó megoldás egy úgynevezett szabadidőválasztó tábla. Ha egy gyermek hamarabb végez az iskolai feladatával, a táblán előre meghatározott, csendes tevékenységek közül választhat, amelyek között a kedvenc elfoglaltságai is szerepelhetnek.

A pihenés és a szenzoros védelem is a tanulás része

A támogató környezet kialakításakor a szenzoros szempontokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. A gyerekek rövid idő alatt túltelítődhetnek a környezetükből érkező ingerekkel, és ez nem kizárólag a neurodivergens gyerekekre igaz. A folyamatos zaj, a sok vizuális inger és az állandó alkalmazkodási kényszer jelentős terhelést jelenthet.

Ezért otthon és az iskolában is érdemes olyan elvonulóhelyet kialakítani, ahol a gyermek egy időre visszavonulhat, és nyugodt körülmények között pihenhet. A megfelelő pihenőidő hiánya hosszabb távon kimerüléshez és kiégéshez vezethet. A szünetek tehát nem a tanulás megszakítását jelentik, hanem annak fontos feltételei.

Zsófia kitért a pedagógusok szerepére is. A következetes és átlátható elvárások, a kiszámítható viselkedés és az egyértelmű kommunikáció biztonságot teremtenek a gyermekek számára. Fontos, hogy a gyermekkel foglalkozó szakemberek képesek legyenek együttműködni egymással.

A mentalizációs nehézségek szintén befolyásolhatják az iskolai helyzeteket: előfordulhat, hogy a gyermek számára nem egyértelmű, mire gondol a másik ember, mit vár tőle, vagy mi áll egy adott viselkedés hátterében. Ezért különösen fontos, hogy a felnőttek ne feltételezésekre építsenek, hanem világosan fogalmazzák meg a szándékaikat és az elvárásaikat.

Az önállóság felé vezető út

Az egyik fontos üzenet, amit hallhattunk az előadáson, hogy az autizmus és az ADHD a tanulási képességekre az intelligenciaszinttől függetlenül is hatással lehet. A figyelem tartósságának, megosztásának és irányításának nehézségei, a beszűkülő vagy éppen túlzottan szelektív figyelem mind olyan sajátosságok, amelyeket a tanulási helyzetek megtervezésekor figyelembe kell venni.

A cél az, hogy a gyermek az iskolai elvárások teljesítése közben fokozatosan megismerje saját működését, felismerje a nehézségeit, és megtanulja, milyen segítségre van szüksége. Ehhez olyan környezetre van szükség, amely nem felesleges alkalmazkodási terheket ró rá, hanem kapaszkodókat biztosít a mindennapokban.

A Rumbi Tanház előadássorozata december 14-én, hétfőn folytatódik.


Kapcsolódó cikkek


Témák:
Ezek is érdekelhetnek