A kérdések könyve: Szunyogh Szabolcs: Tikun Olám – Honnan jöttünk? Hová megyünk?

Szunyogh Szabolcs nem tankönyvet ír, és nem apologetikát. Inkább olyan olvasnivalót a zsidóságról, amelyben a bibliai történet, a történelmi emlékezet, a vallási gondolkodás és a mindennapi erkölcsi tapasztalat természetes módon kapcsolódik egymáshoz. Ez a személyes, esszészerű hang a könyv egyik legnagyobb erénye.

Már a teremtésről és az özönvízről szóló részek is ezt a szemléletet tükrözik. A kérdés itt nem pusztán az, mikor és hogyan keletkezett a világ, vagy történeti értelemben „volt-e” özönvíz, hanem az, mit kezd az ember a teremtettség és a romlás tapasztalatával. A bibliai történetek Szunyoghnál nem múzeumi tárgyak, hanem eleven példázatok arról, hogy az emberiség miként néz szembe újra meg újra saját felelősségével.

Különösen izgalmasnak ígérkezik az a rész, amely már címével is váratlan párbeszédet nyit: „Ábrahám legyőzte Héraklészt?” A kérdés egyszerre játékos és komoly. Arra utal, hogy a zsidó hagyomány nem légüres térben született, hanem más kultúrák, mítoszok és eszmerendszerek szomszédságában. Ábrahám alakja így nem pusztán az első pátriárka története, hanem annak a szellemi fordulatnak a jelképe is, amely az erő kultuszával szemben a hitet és az erkölcsi felelősséget állítja.

Ugyancsak figyelemre méltóak azok a részek, amelyek Isten és az ember kapcsolatát járják körül. „Ki látta Istent?” – teszi fel a könyv a kérdést. Nem teológiai rejtvényként, hanem annak vizsgálataként, hogyan beszélhet a véges ember a végtelenről. A zsidó hagyomány képtilalma, a név kimondhatatlansága, a jelenlét és rejtőzködés paradoxona mind ebbe az irányba mutatnak: Isten nem birtokolható, mégis megszólítható.

A kötet külön értéke, hogy nem kerüli meg a vallások közötti viszony érzékeny kérdéseit sem. Mohamed jeruzsálemi útja vagy az iszlám és a zsidóság kapcsolatának tárgyalása nem vitairatként jelenik meg, hanem történeti és vallási összefüggések kereséseként. Ez a nyitottság különösen fontos ma, amikor a vallásokról gyakran több szó esik egymás ellenében, mint egymás megértésének reményében. A könyv ismertetőjében is hangsúlyosan jelennek meg ezek a kérdések, a zsidó–iszlám viszonytól egészen az identitás és etika problémájáig.

Talán a legközelebb mégis azok a fejezetek kerülnek az olvasóhoz, amelyek a zsidó önazonosságról és az erkölcsről szólnak. „Te zsidó vagy? És az mi?” – kérdezi Szunyogh, s a kérdés mögött ott vibrál a diaszpóra, a hagyomány, a vallás, a kultúra és a személyes sors egész összetettsége. Ugyanilyen nyugtalanítóan egyszerű a másik kérdés: „Legyünk jók? De miért?” A könyv ereje éppen abban rejlik, hogy az etikát nem előírások listájaként kezeli, hanem élő morális gondolkodásként.

A címadó tikun olám – a világ jobbításának gondolata – így válik a kötet csendes vezérfonalává. Nem jelszóként, hanem felelősségként. A Talmudról és a Kabbaláról szóló fejezetek sem elvont bölcselkedésként kapcsolódnak ehhez, hanem annak kereséseként, mi végre van az ember a világban, és milyen része lehet annak helyreállításában.

A Tikun Olám ezért nem csupán ismereteket közöl a zsidóságról. Inkább arra emlékeztet, hogy a hagyomány legmélyebb kérdései ma sem veszítettek érvényükből. És talán ez a könyv legnagyobb érdeme: nem lezárja a beszélgetést, hanem folytatásra hív.

Szunyogh Szabolcs: Tikun Olám, K.A.S Kiadó, 2026.

---