A hollandok élenjártak: ma 230 éve váltak egyenjogúvá a hollandiai zsidók
Az 1796. szeptember 2-án elfogadott emancipációs dekrétum megszüntette a zsidók polgárjogi kirekesztését: ettől fogva ugyanazok a jogok és kötelességek illették meg őket, mint a köztársaság más polgárait. A hollandiai törvény Európa legkorábbi átfogó jogegyenlősítő intézkedései közé tartozott, hiszen a köztársaság lényegében azt deklarálta, hogy a vallási hovatartozás nem lehet a polgári jogok mércéje.
Németalföld a kora újkortól kezdve a vallási türelem hazája volt, ezért telepedtek le éppen itt az Ibériai-félszigetről elmenekült szefárd zsidók nagy számban, majd a Közép- és Kelet-Európából érkező askenáziak is jelentős közösségeket alapítottak Amszterdamban. Ám a zsidóságot még a felvilágosult Németalföldön is megtűrt csoportként kezelték, mint Európa oly sok országában.
A fordulatot a felvilágosodás és a francia forradalom hozta el: mint ismert, Franciaország 1791-ben teljes polgárjogot adott a zsidóknak. Mivel a németalföldi Egyesült Tartományok rendszere 1795-ben megbukott, és a száműzetésből hazatérő hollandok – francia támogatással – létrehozták a rövid életű Batáv Köztársaságot, az új államban is napirendre kerültek a francia forradalom vívmányai.
A népszuverenitást, szabadságot és a törvény előtti egyenlőséget hirdető köztársaságban felvetődött a kérdés: összeegyeztethető-e ezekkel az elvekkel, hogy a zsidókat a vallásuk miatt nem tekintik teljes jogú polgárnak?
Amszterdamban 1795-ben megalakult egy Felix Libertate nevű társaság (ma civil szervezetnek mondanánk), amelynek tagjai között sok askenázi és szefárd zsidó volt – az ő érdemük, hogy az emancipáció ügye a Nemzetgyűlés elé került.
Az 1796. szeptember 2-án Hágában elfogadott jogszabály lényege az volt: egyetlen zsidót sem lehet kizárni a batáv polgárjoghoz kapcsolódó jogokból vagy előnyökből, azaz a rendelet eltörölte a vallási megkülönböztetést. Az állam szemében a zsidó ember többé nem egy idegen „zsidó nemzet” tagja volt, hanem zsidó vallású batáv polgár. Hittestvéreink előtt megnyíltak tehát a közhivatal-viselés kapui, megkapták a választójogot, a szabad letelepedés és pályaválasztás lehetőségét, ennek eredményeként 2 év múlva, 1797-ben már zsidó polgárok is bekerültek a Nemzetgyűlésébe.
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a dekrétum megosztotta a helyi zsidóságot, hiszen a vallásos közösségek attól tartottak, hogy az asszimilálódás meggyengíti a vallási normák érvényesítését – végül éppen ez okozta az amszterdami közösség kettészakadását.
Ez azonban nem csökkenti az 1796. szeptember 2-án elfogadott dekrétum történelmi jelentőségét, hiszen az – a francia egyenjogúsítással együtt – később modellként használt Közép-Kelet-Európa országai számára a vallási megkülönbözetés eltörlésében.
Illusztráció: Jacob Cats: A francia csapatok bevonulása Amszterdamba, 1795. január 19-én
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
Mi van, ha magunkon nevetünk? – Réz András az UNSEREINER-ről
