A hét műtárgya: Baumhorn Lipót zsinagógaterve

Baumhorn Lipót (Kisbér, 1860. december 28. – Kisbér, 1932. július 8.) művei közül kiemelkednek az általa nagy számban tervezett, országszerte megépített zsinagógák. Épületein a késő eklektika és szecesszió stílusok formajegyei és törekvései egyszerre megfigyelhetőek. A nagy (kupolás) terek szecessziós jellegű megoldásában egyedülálló és szinte iskolát teremtő módon járt el. Tervezői munkássága nem kizárólag zsinagógák tervezésére terjedt ki: takarékpénztárai, iskolái, lakóépületei, palotái szintén kiemelkedő jelentőséggel bírnak.

Habár a magyarországi templomépítészetnek kétségtelenül ő volt a legkiemelkedőbb egyénisége, életművével mégis mostohán bánt a történelem és – úgy tűnik – az utókor is. Épületei – elsősorban zsinagógái – különleges értéket képviselnek mind a templom-funkció fejlődésének, mind a századforduló magyar nemzeti összművészeti kísérletének szemszögéből. Baumhorn azon kevés építész közé tartozik, aki a háború utáni trianoni időkben is – a speciális egyházi autonómia helyzetének megfelelően – sok feladathoz jut az utódállamokban. Mind ott, mind itthon: a megváltozott építődivatok között is sikerrel meg tudja őrizni ifjúkorának nemes eszményeit. Építészeti stílusára jellemző maradt a lechneri nemzeti formanyelv, amelyhez keleties, illetve reneszánsz, barokk, nem ritkán szecessziós ornamentikát alkalmazott.

Baumhorn és általánosságban a századforduló egész magyar zsinagógaépítészete sok más forrásnál jobban képes számunkra megőrizni a kor szellemtudományos ihletettségének, feltörekvő liberalizmusának és ugyanakkor magyar nemzeti szellemű magatartásának közös ikonográfiáját, mára elfeledett lehetséges egységét.

Az építész 1932-ben hunyt el, sírja a Kozma utcai temetőben található, síremlékét (melyen a szegedi zsinagóga kupolája látható) munkatársa, Somogyi György tervezte.

Kiemelt képünkön Baumhorn Lipót vízfestménye látható, amelyet egy, a lipótvárosi zsinagóga megtervezésére kiírt pályázatra tervezett. Az 1898-ban megterveztetett épület telkét – a Szalay utca, Szemere utca, Markó utca és Koháry (ma: Nagy Ignác) utcák által körülvett ingatlant – ingyen bocsátotta a főváros a közösség rendelkezésére, hiszen ekkoriban a Lipótvárosnak már 12 000, a szomszédos VI. és VII. kerületnek pedig 72 000 zsidó lakosa volt. A tervezési felhívásra összesen 23 pályázat érkezett be, közte Baumhorn Lipót tervével, aminek vízfestmény rajza Baumhorn hagyatékának egy részével együtt került a zsidó múzeum gyűjteményébe. Ezen a pályázaton végül nem Baumhorn nyert, hanem Foerk Ernő és Schömer Ferenc tervét választotta ki a bizottság. A közel 70 méter magas, 3800 főt befogadni képes épület építési költsége jóval meghaladta a hitközség lehetőségeit, így végül hosszas mérlegelés után feladták ezt a tervet, és a telket elcserélték arra a telekre, melyen végül a Hősök temploma és a zsidó múzeum épülete készült el 1931-re.  A vízfestmény adatlapja ITT LÁTHATÓ a múzeum honlapján.

Forrás: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

---