A gólesz útjain Győrben: Egy kiállítás azoknak is, akik szeretnék megérteni, honnan jövünk

A megnyitó ünnepség annak a rövidfilmnek a vetítésével kezdődött, amely a Menház megmentését, rendbehozását, felújítását foglalja össze. Az épületet a második világháború előtt emeltette a győri zsidó közösség rászoruló gyerekek és idősek karitatív ellátására, ám a holokauszt borzalma után a Menház elveszítette funkcióját – hiszen a mintegy 6 ezer győri zsidó közül alig ezren élték túl a vészkorszakot.

Az épület megmentése Villányi Tibor győri hitközségi elnök és a mögötte álló kicsi, ám lélekben erős zsidó közösség érdeme. Amikor a győri önkormányzat 2012-ben eladásra kínálta a zsinagóga közvetlen közelében lévő, akkor már erősen leromlott állagú épületet, a Győri Zsidó Hitközség hitelből megvásárolta és rendbehozatta. Villányi Tibor szavaival: újra közösségi tér lett belőle, olyan, amilyennek elődeink megálmodták; jelenleg működik benne óvoda, 80 fős kamaraterem és zsidó helytörténeti kiállítás.

Villányi Tibor, a Győri Zsidó Hitközség elnöke

A gólesz útjain – A győri zsidóság története című tárlat úgy valósulhatott meg, hogy a helyi hitközség felújíttatta az alagsori helyiségeket is, ahol a kiállítás öt gyönyörűen kialakított teremben, gazdag tárgyi-, fotográfiai és iratanyaggal várja az érdeklődőket.

Az állandó tárlat kialakításában közreműködött Ádám István Pál, Benedek Nóra, Biró Hajnalka, Glässer Norbert és Zima András a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékmúzeum (HDKE) részéről, a kivitelezés a HËON LAB stúdió munkája.

Dr. habil. Zima András, a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékmúzeum (HDKE) vezetője

Az ünnepélyes megnyitón beszédet mondott Villányi Tibor, a Győri Zsidó Hitközség elnöke; Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke, egyben a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány (HDKE) elnöke; Pintér Bence, Győr polgármestere; Sztáray Péter, a Külgazdasági- és Külügyminisztérium államtitkára; Totha Péter Joel főrabbi, a Győri Zsidó Hitközség rabbija; nem vett részt az eseményen, de levélben köszöntötte a megnyitó közönségét Szalay-Bobrovniczky Vince államtitkár.

Sztáray Péter, a Külgazdasági- és Külügyminisztérium államtitkára

Totha Péter Joel főrabbi, a Győri Zsidó Hitközség rabbija

Ott volt a rendezvényen Szabó György, a Mazsök elnöke, Széles Sándor főispán, az ünnepségen közreműködött Rudas Dániel kántor.

Az előadók beszédében közös elemként tért vissza az a momentum, hogy milyen sokat köszönhetett Győr városa a helyi zsidó közösségnek, amely felvirágoztatta az ipari és kereskedelmi életet éppúgy, mint a kulturális szférát. Mindannyian méltatták azt is, hogy a zsidó és nem zsidó közösség évtizedeken át konfliktusok nélkül élt és tevékenykedett együtt Győrben, aminek máig ható következményekkel vetett véget a holokauszt.

A beszédek elhangzása után Totha Péter Joel főrabbi és Szabó György Mazsök-elnök helyezte fel a kiállításnak otthont adó helyiség bejárati ajtajára a mezüzét.

Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke számára Győr kivételes hely, hiszen ez a szülővárosa, és bár évtizedek óta nem itt él, érzelmileg kötődik a városhoz, ezért a megnyitón elhangzott beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Dr. Grósz Andor: „Győr ma nagyot törlesztett a tartozásból”

Az elmúlt másfél évtizedben számos kiállítás nyílt Magyarország különböző vidéki közösségeiben, amelyek a helyi zsidóság mindennapjait mutatják be. A mostani tárlat azonban más: nemcsak egy közösség történetét meséli el, hanem azt is, hogyan éltek együtt zsidók és nem zsidók egy olyan városban, amely fontos kereskedelmi és ipari csomópont volt Bécs, Budapest, Szeged és Pozsony között.

Győr mindig is a haladás városa volt. A lábasjószág- és gabonakereskedelemtől a modern gyáriparig sok olyan terület fejlődött itt, amelyhez zsidó vállalkozók, gyártulajdonosok is jelentősen hozzájárultak. A győri zsidóság egyszerre kötődött Budapesthez és Bécshez, de kulturálisan és gazdaságilag talán még szorosabban az utóbbihoz.

A 19. század modern zsidó tudományossága gyakran a múlt fájdalmait vagy éppen idealizált emlékeit állította középpontba. Mi azonban a 21. században más utat választottunk. A kiállítás nemcsak a tragédiákat mutatja be, hanem azt a közös építkezést is, amely a modern Magyarország kialakulásához vezetett. A gyarapodás és a pusztulás egyaránt közös történetünk része.

A holokauszt örökre meghatározza a zsidó emlékezetet: elvesztett családtagok, elpusztított nemzedékek, hiányzó alkotó emberek – mindez pótolhatatlan veszteség a magyar társadalom számára is. A Holokauszt Emlékközpont kuratóriumi elnökeként kötelességem ezekre a törésekre ráirányítani a figyelmet. Ugyanakkor zsidó közösségi vezetőként – a Mazsihisz és a Kecskeméti Zsidó Hitközség elnökeként – az élő közösség jövőjére is tekintenem kell.

A zsidó történelem nemcsak mártíriumokból áll. Őseinket ugyanúgy jellemezte a kreativitás, a helyzetfelismerés és az újítás képessége. A történelem ciklikusan hozott nehéz és virágzó időszakokat, de a közösség mindig képes volt újraépíteni önmagát. Kiállításunk egy ilyen virágzó korszakot mutat be: azt az időt, amikor kiépült a modern zsidó intézményrendszer, és amikor megszületett a modern Magyarország, amely mindannyiunk közös identitásának része.

Ez a kiállítás tehát nemcsak a zsidó közösségnek szól. A győrieknek, a magyar társadalomnak, az elszármazottaknak és a külföldi látogatóknak is, akik szeretnék megérteni, honnan jövünk. A győri zsidóság története Győr története – és Magyarország története is.

Az ezredfordulóra sokak fejében az a kép alakult ki, hogy a magyarországi zsidóság szinte kizárólag a fővároshoz kötődik. Pedig a vidéki városok és falvak közösségei adták azt a szellemi hátországot, amely nélkül Budapest és Bécs zsidó kulturális élete sem válhatott volna azzá, ami. A Mazsihisz elnökeként fontosnak tartom, hogy a vidéki közösségek múltja és jelene látható legyen.

Ez számomra személyes ügy is. Vidéki elnökként kerültem Budapestre, és a gyökereim ma is a vidéki hitközségekhez kötnek. Elnöki programom egyik legfontosabb vállalása volt, hogy erőteljesebben támogassuk a szétszórtan élő közösségeinket: zsinagógák, közösségi terek, temetők felújítását, rendben tartását.

Az elmúlt időszakban valóban felpezsdült a zsidó vallási és kulturális élet. Győrben kiállítás nyílik, Szegeden a cinterem, Székesfehérváron az imaterem és a ravatalozó, Sátoraljaújhelyen a temetőépület újult meg. Sárbogárdon mártíremlékmű újult meg, Hódmezővásárhelyen visszakerül a zsinagóga használati joga a helyi hitközséghez, és reményeink szerint jövőre a miskolci zsinagóga felújítása is megkezdődhet.

Múltunk bemutatása nem pusztán emlékezés. Annak bizonyítéka, hogy a zsidó élet ma is jelen van, él, és erőt ad. A győri zsidóság soha nem élt elszigetelten: szerves része volt a város mindennapjainak, örömeinek és nehézségeinek. Amikor ma modern, mégis hagyománytisztelő eszközökkel idézzük fel ezt a múltat, valójában azt mutatjuk meg, mennyire természetes része volt ez a közösség Győr életének.

A közösségünk által teremtett örökséget meg kell jeleníteni, láthatóvá kell tenni. Kiállításunk ezt teszi: bekapcsolja Győrt a zsidó örökségturizmus nemzetközi útvonalába. Bécs, Győr és Pozsony zsidósága mindig is közel állt egymáshoz – természetes, hogy akik őseik nyomát keresik, akiket a zsidó múlt tárgyi emlékei érdekelnek, azok ide is el fognak látogatni.

Győr zsidó épített öröksége jelenleg a zsinagóga, a Menház és a temetők köré szerveződik. Ezért is elismerésre méltó érdeme a Győri Zsidó Hitközségnek a temetők rendbehozatala és a Menház visszaszerzése, ahol kiállításunk is nyílik.

Jogosan merülhet fel az ide látogatókban a kérdés, hogy miért éppen egy olyan tudományos műhely foglalkozott a zsidó múlttal, amelynek feladata a holokauszt borzalmainak rekonstruálása és bemutatása. Stábunk egy interdiszciplináris kutatóműhely, amely számos aspektusból tudja megragadni a modern zsidóság életét. És ebben a kulcsszó az élet. A halált, a pusztítást és a veszteséget nem tudjuk megérteni, és ennek problémáját a következő nemzedékeknek felmutatni, ha nem ismerjük az életet, az azt alkotó sokszínűséget, amellyel ezek a közösségek a magyar és a közép-európai társadalomban voltak jelen. Az élet az, amely mentén a másikban felismerjük a hasonlót. Kiállításunk a Holokauszt Emlékközpont több éves munkáját foglalja magába, s a HËON LAB dizájnercsapata révén öltözteti modern, letisztult, élményközpontú látvány köntösébe.

Végezetül engedjenek meg néhány személyes mondatot is.

Örömmel veszek részt ezen a megnyitón, hiszen mindig jó érzéssel térek haza, ide Győrbe. Itt születtem, itt nőtem fel. Itt tanítottak szüleim az életre. Édesapámat innen vitték el, annyi más sorstársával munkaszolgálatba, az úrkúti mangánbányába. Innen hurcolták el minden rokonát a majd ötezer többi szerencsétlen győri zsidóval együtt. Itt kellett feldolgoznia minden családtagja elvesztésének gyászát és immár egyedül újrakezdenie életét. Most, amikor bejárom e kiállítást, a fényképe köszön vissza az egyik tablóról és emlékeztet mindarra, amit kaptam tőle. És mindarra, amivel tartozunk közösségünknek és az utánunk jövő generációknak. Győr ma nagyot törlesztett ebből a tartozásból.

Köszönet illeti mindazokat, akik támogatásukkal, munkájukkal hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez. Külön köszönet illeti Magyarország miniszterelnökét, a külgazdasági- és külügyminisztert, akik a kezdetektől támogatták ezt a projektet. Minden elismerésem Villányi Tibor elnök úrnak és az általa vezetett győri hitközségnek, Zima András és Glässer Norbert egyetemi docens uraknak és a budapesti Holokauszt Emlékközpont munkatársainak.

A zsidóságnak van egy nagyon fontos alapelve a Zsoltárok könyvéből, amely érvényes az egész zsidó-kereszény kultúrkörben. „L’dor vador”, magyarul „nemzedékről nemzedékre” hagyományunk egyik legfontosabb sarokköve: az értékek, a hit, a történetek, a tanítások továbbadása a következő generációnak. Ehhez kapcsolódik a közelgő Pészach egyik parancsolata, egyik központi micvája, a Tórából: „V’higadta l’vincha” – „És mondd el fiadnak…”. Ezt teljesítették mindazok, akik részt vettek a kiállítás létrehozásában. Az Örökkévaló áldása legyen rajtuk!