„A csömöri zsidó közösség nem csupán a zsidó múlt, hanem a település elidegeníthetetlen öröksége is”

Az 1906-ban felavatott csömöri zsinagóga egykor a helyi zsidó közösség vallási és szellemi életének központja volt. Az épület ma már nem áll, története és az egykor e falak között összegyűlő közösség emléke azonban tovább él. Ennek jegyében avattak emléktáblát, hogy a település múltját átszövő zsidó örökség a következő nemzedékek számára is megőrizhető legyen.

A megemlékezésen Hantos Péter, a ZSiT Egylet elnöke idézte fel Csömör zsidó polgárainak történetét. Fábri István, Csömör polgármestere is részt vett az eseményen, amelynek során a jelenlévők az egykori zsinagóga és a holokauszt csömöri áldozatainak emléke előtt tisztelegtek.

A rendezvény a Csömöri Evangélikus Gyülekezet közösségi házában folytatódott. Hantos Péter a két közösség 1944–1945 közötti kapcsolatáról is beszélt. Belicza Maya, a helyi zeneiskola tanulója a „Szól a kakas már” című dalt énekelte el, majd Fináli Péter, a Mazsihisz elnöki megbízottja mondott beszédet.

Fináli Péter a Mazsihisz nevében köszöntötte a megjelenteket, és tolmácsolta Prof. Dr. Grósz Andor elnök üdvözletét. Beszédében hangsúlyozta: az 1906-ban felavatott zsinagóga több volt egyszerű épületnél, hiszen egy közösség lelki és szellemi otthonaként szolgált. Falai között nemzedékek adták tovább hitüket és hagyományaikat, családok ünnepelték életük fontos pillanatait, a közösség tagjai pedig együtt fordultak az Örökkévalóhoz. Mint fogalmazott, a csömöri zsidó közösség a település kulturális és szellemi gazdagságának szerves része volt, története pedig nem csupán a zsidó múlt, hanem Csömör elidegeníthetetlen öröksége is.

A holokauszt csömöri áldozataira emlékezve arra hívta fel a figyelmet, hogy a tragédia mögött emberi sorsok, családok és beteljesületlen életek állnak. A vészkorszakban a csömöri zsidó közösség 59 tagja vesztette életét. Azok közül, akik túlélték a tragédiát és visszatértek, később sokan elhagyták a települést.

Fináli Péter kiemelte: az emlékezés nemcsak a múlt iránti kötelesség, hanem a jövő iránti felelősség is. Az emléktábla arra hívja fel az arra járók figyelmét, hogy azok, akik előttünk éltek, nem tűnnek el nyomtalanul a történelemből. Nevük, történetük velünk él, így örökségük is velünk marad.

A rendezvényen külön köszöntötték Burcza Emilnét, Rózsika nénit, Csömör utolsó holokauszttúlélőjét, aki nagymamájával élte túl a soát.

Ma, amikor egyre kevesebb holokauszttúlélő él köztünk, fontos üzenetet hordozott jelenléte a megemlékezésen, még közelebb hozva a jelenlévőkhöz a történelem borzalmainak súlyát és következményeit.

Az eseményen Huszárik Kata előadta Szép Ernő Én így szerettem volna élni című versét, majd dr. Verő Tamás főrabbi elmondta a kádist az áldozatok emlékére.

---