103 évesen is fiatal lélekkel – Isten éltesse Heksch Évát!

Heksch Éva 103 éves, de ma is fiatalnak tartja magát.

Nem azért, mintha nem tudná, milyen hosszú út áll mögötte, hanem mert mindmáig kíváncsian, nyitottan és tevékenyen fordul a világ felé. Figyelemmel kíséri a technológia fejlődését, számítógépet és okostelefont használ, e-könyveket olvas, az interneten intézi lánya optikai vállalkozásának utalásait, és unokája segítségével már a mesterséges intelligencia világát is felfedezte. Nem csupán alkalmazza az új eszközöket: érteni is szeretné, miként változtatják meg az életünket.

Mindez 103 évesen valóban rendkívüli.

Éva néni számára azonban természetes folytatása annak az életszemléletnek, amely mindig is jellemezte: tanulni, dolgozni, érdeklődni, lépést tartani a világgal – és ameddig csak lehet, hasznára lenni másoknak.

Budapesti polgári családban nőtt fel, kitűnően érettségizett, ám zsidó származása miatt nem vették fel az egyetemre. Fiatal életét azután a vészkorszak törte ketté: elveszítette szüleit, testvérét és addigi világának szinte minden biztos pontját. Később úgy fogalmazott: ha valakit gyermekként ekkora trauma ér, két lehetőség közül választhat – vagy megpróbál tovább élni, vagy feladja. Ő az életet választotta, akkor is, amikor ehhez minden erejére szüksége volt.

Későbbi férjét, Heksch Lászlót már tizennégy éves korában megismerte. Mindketten elveszítették szüleiket a holokauszt idején, 1945 októberében mégis összeházasodtak, és nekiláttak, hogy a romokból közös életet teremtsenek. Éva néni kölcsönkabátban és kölcsöncipőben ment az esküvőjükre, magában hordozva mindazok hiányát, akik már nem lehettek mellettük. Visszaemlékezése szerint ezekben az években még a nevetésükben is ott volt a sírás.

A gyász mellett azonban lassan helyet kapott a remény.

Megszületett két gyermekük, családjuk pedig az évtizedek során öt unokával, tizenhárom dédunokával és egy ükunokával gyarapodott. Éva néni a vele készült interjúban büszkén és szeretettel beszél az öt nemzedéket összekötő, népes családról, amely ma körülveszi. Talán nincs is ennél szebb válasz mindarra, amit a vészkorszak el akart pusztítani: a veszteségek után új élet sarjadt, a család tovább növekedett, és immár gyermekek, unokák, dédunokák, valamint egy ükunoka viszik tovább azt a szeretetet és életerőt, amely Éva néni egész életét jellemzi.

A család és a háztartás mellett folyamatosan tanult.

Tanfolyamokra járt, vizsgákra készült, gyakran még a villamoson is könyvet vagy jegyzetet tartott a kezében. Végigjárta a szakmai ranglétrát, főkönyvelő lett, munkáját pedig a Munka Érdemrenddel is elismerték.

Századik születésnapján maga számolta össze, hogy addigi élete során mintegy 4800 könyvet olvasott el, és hozzávetőleg ötezer adóbevallást, illetve mérleget készített. Mindezt azzal a szerény megjegyzéssel foglalta össze: reméli, hogy a rendelkezésére álló időt elég tartalmasan töltötte.

A zsidó hagyomány különleges áldásként tekint a hosszú életre.

Éva néni 103 esztendeje azonban nemcsak az idő ajándéka. Ott van benne egy fiatal lány elutasítása és gyásza, egy túlélő bátorsága, egy feleség és édesanya szeretete, egy dolgozó asszony szorgalma, valamint egy közösségépítő ember derűje és másokra fordított figyelme.

Életútjának különös erejét talán az adja, hogy a veszteségeket nem feledte el, mégsem engedte, hogy azoké legyen az utolsó szó. Új családot és új otthont teremtett, tanult, dolgozott, közösséget épített, és több mint egy évszázad múltán is előre tekint. Talán ezért mondhatja ma is, hogy fiatalnak érzi magát: mert nem csupán emlékezik a múltra, hanem kíváncsi arra is, mit hoz a következő nap.

Amikor hosszú életének titkáról kérdezik, nem bonyolult receptet kínál. Azt tanácsolja, szeressük az életet, maradjunk érdeklődők, és vegyük észre a jót. Hitvallása néhány szóban is elfér, mégis egy egész élet tapasztalata áll mögötte:

„A jóság visszasugárzik.”

Kedves Éva néni! A Mazsihisz és a BZSH közössége nevében szívből kívánunk további jó egészséget, sok örömet, valamint népes családja, barátai és közössége körében eltöltött, boldog esztendőket.

Isten éltesse 120 évig! Bis hundertzwanzig! Ad méá veeszrim!

---