Zsidónak lenni menő: több millió „új zsidó” áll a kapuk előtt

---

Némely hívek „a Messiás napjainak” eljövetelét, a messiási kor kezdetét vélik megpillantani a zsidóság iránti hirtelen rajongást. Mások magyarázatot próbálnak keresni a jelenségre, amelyre az amerikai elnökválasztás is szép példával szolgált: nem csak a győztes, Donald Trump lánya, Ivanka tért be, de Chelsea Clinton, Hillary Clinton lánya is azonosul zsidó férje népével és vallásával. Az ő példája is mutatja, hogy a zsidóság ajtaján kopogtatók közül nem mindenki akar betérni a rabbinikus zsidóságba szabályosan, sokak kötődései más természetűek: őket a kérdéssel foglalkozó új könyv „a zsidó család” tagjainak nevezi.

A könyv egyik szerkesztője, Natanel Fisher szerint a ’80-as években fordultak meg a trendek. Addig inkább kikeresztelkedni volt szokás, elhagyni a zsidóságot, nem bebocsátást kérni.

Ma azonban él Izraelben 300 ezer olyan ember, aki a „visszatérési törvény” alapján telepedett le, de vallásjogi értelemben nem zsidó. Közülük csak mintegy 25 ezren tértek be, a többiek „mindössze” Izraelben élnek, héberül beszélnek, izraeli neveket adnak gyermekeiknek, gyertyát gyújtanak hanukakor, böjtölnek hosszúnapon és zsidónak tekintik magukat.

Az Egyesült Államokban is hasonlóak a számok: körülbelül 200 ezren vannak olyanok, akik nem zsidók vallásjogi értelemben, de zsidónak tekintik magukat, közülük csak 100 ezer tért be, jellemzően nem ortodox közösségekbe. Gyakorta zsidó a házastársuk, tartják a zsidó szokásokat, sábeszkor zsinagógába járnak. Dél-Amerikában is százezrek élnek hasonlóan. Ki mondhatja nekik, hogy nem zsidók?” – kérdezte Fisher.

Újabb jelentős tömegek élnek Kelet-Afrikában, akárcsak Madagaszkáron, akárcsak Indiában, akik az elveszett törzsek leszármazóinak, Izrael fiainak tekintik magukat. Lengyelországban egyre többen fedezik fel nagyszüleik által elhallgatott zsidó gyökereiket, egy zsidó nagymamát vagy nagypapát, Németországban pedig a bűntudat generál betérési hullámokat.

Egy varsói rabbi mesélte nekem, hogy amikor megérkezett a városba, ő volt a legfiatalabb a közösségben, csak idős zsidó emberek voltak körülötte. Mára már ő a legidősebb” – meséli Fisher és hozzáteszi, hogy a betérők gyakran lesznek közösségeik vezetőivé, mert nagyon szívükön viselik választott közösségeik sorsát.

Fisher becslései szerint mindent összevéve milliókról lehet szó: sokan közülük zsidóként tekintenek magukra, de nem térnek be.

A jelenség oka szerinte az internet forradalma, amely mindenkit bekapcsolt egy azonos világba és megsokszorozta a kapcsolatok lehetőségét: ülsz, mondjuk, Kubában és minden további nélkül részt vehetsz innen bármelyik távoli zsidó közösség életében. A másik ok szintén a globalizációval függ össze, ez a spirituális keresés: mindenki közösségre, csoportidentitásra vágyik, mindenki tartozni szeretne valahová.

A judaizmusban sokan találnak választ a végső kérdésekre, sokakat vonzanak a zsidóság családközpontúsága és Izrael állama erős, vonzó helyként tűnik fel, sokak számára ígéri egy jobb élet lehetőségét.

„Nagyon sok pozitívuma van mindennek. Az, hogy ennyire sokan akarnak csatlakozni hozzánk, rendkívüli erő. Izrael államának több százezer nagykövete van szerte a világon” – mondja Fisher.

A kutató óv a bezárkózástól: „A konzervatívok riadtan szemlélik ezeket a fejleményeket. Attól félnek, hogy az új zsidók tömegei lerombolják majd az autentikus zsidóságot. Azt a hagyományt, amelyet oly sok időn át megőriztünk. Úgyhogy szerintük minél magasabbra kell emelni a falakt és minél kevesebb embert kell beengednünk.

„Vallásos emberként is azt mondom, hogy ha az izraeli rabbinátus nem tér észhez, egyedül fogjuk találni magunkat. Nem maradhatunk meg a tegnap világában”. A nagy szefárd rabbi, Ovadia Josef döntését idézi az etióp zsidók befogadásáról annak ellenére is, hogy sok tekintetben mások voltak a vallási szokásaik.

Nem tudom minden kérdésre a választ-vallja be Fisher. Annyit tudok, hogy ezek azok a problémák, amelyekkel a 21. században foglalkoznunk kell majd.

Az ynetnews.com írása alapján

---