Zsidó Világpanoráma: Izrael Brüsszelben, zsidók Kínában, mikve Nigériában

globusz.jpg

Egyesült Államok: félszívű zsidók Trump mögött

Miután minden ellenfele feladta a küzdelmet Donald Trump ellen, a republikánus hívek, szervezetek, top-donorok is kénytelenek színt vallani: vállalják Trumpot elnökjelöltjükként, ahogy a pártfegyelem előírja, vagy dezertálnak. A republikánus zsidó tekintélyek és szervezetek többsége, a lelkesedés feltűnő hiányát mutatva ugyan, de tudomásul vette a helyzetet.

Miközben George Bush és gyermeke, George W. Bush, a két még élő egykori republikánus amerikai elnök nem volt hajlandó a választók figyelmébe ajánlani, a Republikánus Zsidó Koalíció végül úgy döntött, hogy támogatja Trumpot és hasonló következtetésre jutott az ortodox celebrabbi, Shmuley Boteach, a Magyarországon is népszerű Kóser szex című munka szerzője is.

Ugyanakkor az ifjabb Bush elnöksége alatt komoly befolyással rendelkező zsidó neokonzervatív diplomaták, politikai ideológusok egyértelművé tették, hogy nem fogadják el Trumpot, némelyek azt is megfontolják közülük, hogy inkább Hillary Clintonra szavaznak.

Trump a héten interjút adott a Daily Mailnek, amelyben jelezte, hogy nincs kifogása a Nyugati Parton és Kelet-Jeruzsálemben zajló izraeli telepbővítések, építkezések ellen, vagyis annyira a jelenlegi izraeli politikai vezetés mellé állt, hogy szembe is fordult az Egyesült Államok hivatalos külpolitikájával a kérdésben, nem beszélve, természetesen, az Európai Unió álláspontjáról. Az amerikai Cionista Szövetség, az ország legrégebbi Izrael-párti szervezete lelkesen üdvözölte is, ezt a „frissítően” eredeti és merész megközelítést.

Egy új kutatás eredmény ugyanakkor azt mutatja, hogy – bár Izrael iránt továbbra is nagy megértést mutat az amerikai lakosság jelentős többsége – a demokrata párti választók és a fiatalok között gyorsan nő a szimpátia a palesztinok ügye iránt.

Izrael: Súlyos figyelmeztetés a hadsereg egyik vezetőjétől

A Soá emléknapján Yair Golan, az izraeli hadsereg helyettes vezérkari főnöke nagyon éles és hatalmas vitát kiváltó beszédet mondott. Úgy látta, hogy a jelenlegi Izraelben hasonló társadalmi folyamatok zajlanak, mint a ’20-as, ’30-as évek Németországában: az egymás iránti közöny és a mindenkori „másik” iránti gyűlölet növekedése.

A kormány számos tagja – köztük Netanjahu miniszterelnök – dühösen kérte számon a magas rangú katonán az összehasonlítást, Izrael „delegitimizálásának” kísérletével, a holokauszt bagatellizálásával vádolva meg Golant, aki valamelyest finomította is később állításait.

Az ellenzék vezetője, Yichak Herzog ugyanakkor egyetértéséről biztosította Golant, ő is úgy látja, hogy szüksége van Izraelnek az önvizsgálatra és így látja a helyzetet az előző vezérkari főnök és a kormány környezetvédelmi minisztere, a mérsékelt jobboldali Avi Gabai is. Szerintük is érdemes odafigyelni Golan szavaira. Az eset tovább mélyítette a bizalmatlanságot Moshe Yaalon védelmi miniszter és Netanjahu között. Yaalon ugyanis hangsúlyozta, hogy Yair Golan továbbra is „teljes bizalmát élvezi”.

Kiújultak a feszültségek a gázai határon: Izrael a napokban újabb Gázából Izraelbe vezető alagutat fedezett fel és tovább folytatná a keresést, ehhez pedig kiterjesztené mozgásterét a hadsereg a határ túloldalára is, ha szükséges. A Hamasz ugyanakkor védené pozícióit, lőtték is az izraeli csapatokat és újra kilőttek egy rakétát is a hétvégén Izraelre, amely nem okozott sérülést és anyagi kárt sem. Izrael válaszul bombázta Gázát és folytatja az alagutak keresését. Kérdés, hogy a 2014-es háború vége óta több-kevésbé fennálló tűzszünet összeomolhat-e az események nyomán.

Izrael közelebb kerülhet a világ legfontosabb katonai szövetségéhez, a NATO-hoz egy friss döntésnek köszönhetően: irodát nyithat a NATO brüsszeli főhadiszállásán. A kezdeményezést alighanem a mind kiszámíthatatlanabbá és veszélyesebbé váló közel-keleti környezet indokolja és az tette lehetővé, hogy Törökország NATO-tagként immár nem vétózta meg, hála a kapcsolatok normalizálását célzó, előrehaladott tárgyalásoknak. Sajtóértesülések szerint már sikerült megegyezni a feleknek arról is, hogy Izrael lehetővé teszi Törökország számára, hogy Gázában komoly építési befektetésekbe fogjon, még egy új erőművet is építhessen Németországgal együttműködve. A legfontosabb nyitott kérdés a Hamasz törökországi aktivitására vonatkozik, ezt Izrael nem nézi jó szemmel.

Kína: egy elvesztett zsidó törzsecske

A kínai hatóságok akcióba léptek az 5 milliós Kaifeng városában élő pár száz, legfeljebb ezer főt számláló egzotikus zsidó közösség ellen a helyszínen dolgozó zsidó aktivisták szerint: bezárták az egyetlen kulturális-tanulási központot és más módon is akadályozzák a vallásgyakorlatot és a közösségi életet.

A zsidók – feltehetően – hosszú évszázadok óta éltek Kaifengben, a zsidó világtól teljesen elszigetelve egészen a XIX. századig és a XX. század ismét évtizedekre elzárta őket a zsidóság többi részétől, spontán és erőszakos asszimilációjuk (például a kulturális forradalom pusztítása) is erőteljes volt. A ’80-as évektől tudta őket elérni a Kínai Zsidók Intézete, amely segíteni próbál nekik saját hagyományaikat megtalálni, újraélni. Ugyanakkor másfél évtizede aktív körükben egy az „elveszett” zsidó közösségeket Izraelben összegyűjteni kívánó, messianista szervezet, a Shavei Israel is.

Xi Jinping, Kína első embere mérsékelni kívánja az az ország életére gyakorolt „nyugati befolyást”: nemrég életbe lépett egy jogszabály is, amely korlátozza a külföldi civil szervezetek tevékenységét, ez megnehezíti a Kínai Zsidók Intézete és a Shavei Israel dolgát is.

Az az utóbbi időben fokozódott a nemzetközi zsidó sajtó érdeklődése is a kaifengi zsidók iránt: tavaly a New York Times számolt be egy kaifengi pészachról, amelyet héberül és kínaiul tartottak, idén márciusban arról tudósítottak a lapok, hogy 5 kaifengi zsidó nő érkezett Izraelbe: a közösségnek immár 20 tagja alijázott, ehhez be kell térniük a rabbinikus zsidóságba az érkezőknek. A hírek szerint többek között ez a fokozódó figyelem hívhatta fel a hatóságok figyelmét is a kaifengi zsidókra.

Michael Freund, a Shavei Israel alapítója abban reménykedik, hogy a Kína és Izrael közötti, egyre intenzívebbé váló kapcsolatok segíthetnek elérni, hogy a jövőben a kaifengi zsidók háborítatlanul gyakorolhassák hitüket.

Mikve Nigériában

Nyugat-Afrika első mikvéjét (rituális fürdő) helyezi üzembe Nigéria fővárosában a helybeli Chabad-kiküldött, Yisrael Ozen: a létesítmény az országban élő mintegy 1200 izraeli igényeit hivatott kielégíteni.

Egyesült Királyság: Yes, we Khan

A hét híre volt, hogy Londonnak moszlim polgármestere lesz. Sadiq Khan, a Munkáspárt jelöltje fölényesen nyerte meg a választást részben zsidó eredetű ellenfelével, a tory Zac Goldsmith-szel szemben. A kampányban tetőzött a Munkáspárt antiszemita-botránya, a párt számos tagját (egy parlamenti képviselőt és London előző munkáspárti polgármesterét is) fefüggesztették brutálisan Izrael-ellenes, vagy éppen antiszemita-gyanús kijelentéseik miatt. Ezt próbálta meglovagolni a konzervatívok kampánya azt sugallva, hogy Khan, aki határozottan fellépett a pártjában megjelenő antiszemita hangok ellen, maga is moszlim szélsőségesek szekértolója volna. Győzelmi beszédében az új polgármester azt ígérte, hogy Londonban nem lesz tere többé a félelemkeltésnek, a remény fogja felváltani és első hivatalos polgármesteri programjaként csatlakozott a Soá emléknapján tartott londoni rendezvényhez. A Munkáspárt előző elnöke, a zsidó származású Ed Miliband is gratulált Khannak. Ugyancsak twitteren fejezte ki elismerését a jelenlegi pártelnök, Jeremy Corbyn, akiről sokan úgy gondolják, késve és akkor sem elég határozottan fordult szembe a pártjában hallható antiszemita hangokkal. „Gratulálok, Sadiq Khan. Alig várom, hogy együtt dolgozhassunk egy olyan Londonért, amely mindannyiunk otthona lesz. Yes, we Khan”-utalt a bejegyzést záró szójátékkal Obama elnök híres kampányszlogenjére (Yes, we can, igen, lehet), amely a baloldal egyfajta jelmondatává vált.