Zsidó Világpanoráma: 40 milliárd dollár, Le Pen zsidó barátai és szefárdok Kongóban

---

Egyesült Államok: 40 milliárd dollár és egy zsidó a légierő élén

Az Obama-adminisztráció kész aláírni a megállapodást Izraellel a következő, 2018-tól kezdődő 10 éves ciklusra szóló katonai együttműködésről. Ez lesz a legnagyobb volumenű katonai támogatás, amelyet az Egyesült Államok története során bármikor egy szövetséges országnak nyújtott: az előző ciklus 30 milliárd dolláros támogatási összege 40 milliárdra emelkedhet a tervek szerint.

A költségvetési nehézségek és az Egyesült Államok és Izrael közötti élénk viták ellenében is megszülető döntést jórészt az magyarázza, hogy Izrael környezete jóval kevésbé biztonságos most, mint az előző 10 éves ciklus kezdetén. Elég csak a Szíriában és Egyiptomban egyaránt jelenlévő Iszlám Államra, a sok tekintetben megerősödő libanoni Hezbollahra és a terrorszervezet mögött álló Iránra utalni.

Bár nem tartozik a katonai együttműködéshez, de a zsidó sajtó számára fontos hír volt, hogy Obama elnök egy zsidó katonát, David Goldfeint jelölte az amerikai légierő parancsnokának. Goldfein, aki a jelenlegi parancsnok helyettese, volt bevetésen az Öböl-háborúban, Afganisztánban és a Jugoszlávia elleni NATO-bombázások során is 1999-ben.

Ha a Szenátus jóváhagyja az elnök döntését, úgy a légierő második zsidó vezetőjeként léphet hivatalba.

Nem lesz viszont egyelőre az USÁ-nak zsidó elnöke; Bernie Sanders, az eddigi legeredményesebb zsidó elnökjelölt a múlt héten egyértelműen elveszítette a vártnál egyébként jóval szorosabb versenyt Hillary Clinton ellen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy indulásának ne volnának következményei. Sokak szerint a Demokrata Pártot és Clinton politikáját is gyökeresen megváltoztatta Sanders kampánya. Olyan témákat sikerült a vermonti zsidó szenátornak a viták középpontjába állítania, mint a Wall Street antidemokratikus túlhatalma, a kampányfinanszírozás ezzel összefüggő súlyos problémái vagy a minimálbér kérdése. Clinton is mást mond immár ezekről az ügyekről, ahogy a nagy szabadkereskedelmi egyezményekről és a palesztin-kérdésről is: sok tekintetben sikerült balra húznia Sandersnek riválisát és pártját is. Híveinek fiatal kora valószínűsíti, hogy a hatás tartós lesz.

Donald Trump, aki alighanem Clinton kihívója lesz, ugyanakkor a héten azért ítélte el Obama elnököt és Joe Biden alelnököt, mert Izraelt kritizálták, míg Iránnak túlzottan is sokat engedtek meg, az Egyesült Államok barátait cserbenhagyták, ellenségeit viszont pátyolgatták szerinte. Tudatta, hogy az ő elnöksége alatt Irán nem juthat atomfegyverhez, Izraelt pedig „az igazság és a béke erejének” nevezte.

Izrael: csak részben szabad a sajtó

A Freedom House idén először nem tekinti teljesen szabadnak az izraeli sajtót, visszaesett értékelésük szerint a „részben szabad”-kategóriába. Indoklásuk szerint azért, mert a Netanjahut támogató republikánus-párti amerikai mágnás, Sheldon Adelson által finanszírozott Israel Hajom (Izrael ma) című ingyenes kormánypárti újság átalakította az utóbbi években az izraeli sajtó gazdasági szerkezetét, jóval nehezebben fenntarthatóvá tette a kritikus médiavállalkozásokat. A döntés másik oka az volt, hogy elszaporodtak az újságokban a jelöletlen, „cikknek álcázott” kormányzati hirdetések. A döntés heves vitát váltott ki, kritizálói szerint nem világos, hogy mit kéne tenni az Israel Hajommal, egy magánpénzből fenntartott piaci termékkel ahhoz, hogy Izrael sajtója teljesen szabad legyen.

Oroszország és Irán: szövetség korlátokkal

A tágan értett régió jövőjét nagymértékben befolyásolhatja Irán és Oroszország viszonya, amelyet a Reuters analízise járt körbe nemrég. Az világos, hogy közös érdekük mindenáron megóvni a bukástól Aszad rezsimjét Szíriában és ebben eredményesen tudtak együttműködni az utóbbi időben: az Iránoz kapcsolódó milíciákat az orosz légierő bombázásai hatékonyan támogatták – a pusztítás és szenvedés tovább fokozódott, de a szövetségesek célt tűnnek érni. Putyin újra befolyást szerzett a térségben, ahol az „arab tavasz” nyomán érzékeny veszteségek érték Oroszországot.

Az iráni vezetés reformistái ugyanakkor elsősorban a nyugathoz akarják közelíteni országukat, tőlük remélik az életszínvonalat növelő nagy befektetéseket, amelyeket az „atomalku” tesz lehetővé. A keményvonalasokkal viszont Oroszország óvakodik túlzottan összebarátkozni, hogy ne idegenítse el magától végképp a térség más befolyásos országait, Szaúd-Arábiát, Egyiptomot, illetve Izraelt.

Egyesült Királyság: Londonnak zsidóbarát muszlim polgármestere lehet

A brit politikai életben nem csitul az antiszemitizmus-vita. Nem csak a Munkáspárt újabb és újabb tisztségviselőinek kerülnek elő meglehetősen elég rémes facebook-posztjai, de a nemzeti egyetemi diákszervezet frissen megválasztott vezetőjéről is úgy gondolják egyesek, hogy élesen Izrael-ellenes kijelentései itt-ott mintha antiszemitizmusba hajlanának. Az egyetemi campusokon az efféle ütközetek régóta folynak, a Munkáspártban azonban – ilyen intenzitással legalábbis – csak Jeremy Corbyn elnökké választása és a párt baloldali fordulata óta. Corbyn pártbeli híveinek némelyike úgy látja, hogy az antiszemita-ügyek felfedése mögött Tony Blairnek a párt vezetéséből kiszorított hívei állnak. Szerintük ezekkel a botrányokkal akarják meggyengíteni az új elnököt, aki Blair liberálisabb irányvonalától visszatérítene a pártot a Thatcher-korszak előtti szociáldemokrácia értékrendjéhez. Ha vannak is pártpolitikai motivációjú túlzások az antiszemitizmus-vádak mögött, a baloldal egy részének valóban szembesülnie kell a problémával.

A vita, persze, kiterjed a csütörtöki londoni polgármester-választásra is, amelynek toronymagas esélyese a munkáspárti jelölt, Sadiq Khan, aki az első moszlim polgármester lehet egy európai nagyváros élén. Khan kampánya során számtalan módon biztosította a zsidó közösséget arról, hogy polgármesterként határozottan fel fog lépni az antiszemitizmus ellen, mindent megtett, hogy igazolja, mennyire távol állnak tőle a Munkáspárt némely politikusainak – így az előző munkáspárti polgármesternek, Ken Livingstone-nak – felettébb vitatható kijelentései.

Franciaország: A Nemzeti Front a zsidóknak udvarol

Zsidó aktivisták arra próbálják rábeszélni hittestvéreiket egy frissen alapított szervezetben, hogy a jövő évi az elnökválasztáson szavazzanak Marine Le Penre, a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnökére. A szervezetet Francia Zsidó Hazafias Uniónak fogják nevezni és a párttól formailag független lesz.

Az utóbbi években, mióta a Front az antiszemitizmust takarékra tette és az iszlamofóbiát állította helyette fókuszba Marine Le Pen vezetése alatt, valamelyest népszerűbbé is vált a zsidók között.

A francia zsidóság központi képviseleti szerve, a CRIF ugyanakkor továbbra is persona non gratanak tekinti Marine Le Pent és illegitimnek a pártját: az új zsidó szervezet szerint azonban ők csak magukat képviselik és nem a franciaországi zsidókat.

Afrika: zsidó ülhet az elnöki székbe

A 70 milliós Kongói Demokratikus Köztársaság súlyos politikai válsághelyzet küszöbére ért. Noha alkotmánya nem tenné lehetővé a jelenleg regnáló elnöknek, hogy újra elinduljon a posztért, korántsem biztos, hogy Joseph Kabila tiszteletben kívánja tartani ezt a rendelkezést.

Az ellenzék mindenesetre felsorakozott kihívója, Moise Katumbi üzletember és a Katanga nevű tartomány egykori, rendkívül népszerű és karizmatikus kormányzója mögött. Katumbi, akinek még „saját” focicsapata is van, a jelenlegi elnök bizalmasa volt, de a tavalyi év során szembefordult vele.

Mindez azért különösen érdekes számunkra, mert a Forward szerint a politikus-üzletember apai ágon egy nagy múltú és fordulatos történetű zsidó közösségből ered: szefárd ősei a spanyol kiűzetés után létrejött rodoszi zsidó közösségben éltek nemzedékeken át, majd, amikor Mussolini Olaszországának fennhatósága alatt rosszra fordult a soruk, távoztak Európa afrikai gyarmataira. Itt szefárd zsidókként is „fehérnek” számítottak. Közülük való volt Katumbi édesapja is, aki Belga Kongóban telepedett meg és hallal kereskedett. A gyarmatok felszabadulása, függetlenedése után az ország Zaire néven diktatúrává vált és több ezres zsidó közössége elmenekült. Jobbára csak a vegyes házasságban élők maradtak, mint például Katumbi családja, aki továbbvitte és jelentősen kibővítette édesapja üzletét. A törékeny politikai helyzetben akár fel is használhatják ellene félig zsidó származását, de így sem kizárt, hogy mégis ő lesz a Kongói Demokratikus Köztársaság következő elnöke.

Kanada: egyesül két nagy konzervatív közösség

Egybeolvad Ottawa két konzervatív vallási közössége, a létrejövő új hitközséghez, a Beth Israelhez így immár 800 család tartozik majd. Ez lesz Észak-Amerika egyik legnagyobb konzervatív zsidó gyülekezete, amelynek istentiszteletein férfiak és nők teljesen egyforma szerephez juthatnak majd. A legutóbbi fejlesztéseik azt célozták, hogy az idősek és a mozgáskorlátozottak útjában álló akadályokat is eltávolítsák: ezt sok önkéntes munkával és felajánlással, „low budget”-módszerekkel sikerült is már elérniük.

---