Zoltai: a vagonok mögött már tisztul az ég

Az első világháborút követő hatalmi zűrzavar felélesztette a nacionalizmust és a sovinizmust. Az országot vezető politikai garnitúra igyekezett mielőbb elfeledni I. Ferenc József liberalizmusát, a szabadelvű gondolat progresszióját, s rátért a jobboldali pofonok, a kurzus erőszakosságának útjára – fogalmazott Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója tegnap Újpesten Az Élet Menete Alapítvány által szervezett a Holokauszt Vándorkiállítás megnyitóján. Alábbiakban az eseményen elhangzott beszédet közöljük.

---

Amikor az 1800-as évek végén már felépült Budapest közvetlen szomszédságában Újpest, a jósok és jövendőmondók, mint Nagy Lajos, Zsolt Béla, Szomory Dezső, talán teljes joggal mondták, hogy az itteni utcák és házak, a gyárak, a pincék, a sufnik, a még csak félig beépített grundok már valósággal megjelenítik a modern metropolist.

Egyetlen pillanatig sem mondhattuk volna, hogy teljes pompájában nem itt áll előttünk a gyorsan, a talán túl gyorsan is növekvő városrész. Hiszen a környék túl piszkos volt, a járdák mocskosak, a levegő undorítóan büdös. De az emberek a vállalat-alapítás lázában égtek, elvarázsolta őket a gründolások végtelen csodája. És még valami, ne szégyelljük elmondani: a pénz bűvölete. Színházakat emeltek, villamos pályákat nyitottak; a piacokon nem csak zsibvásár volt, hanem zsúfolt, zajos, csillogó-villogó üzletek: kocsmák, vendéglők, kávéházak.

És mindaz, ami élénkké, otthonossá, vidámmá teszi az emberek életét. Akik úgy érezték, kinőtték a régi sorsukat, nosza eljöttek ide, és alapítottak, megnyitottak, ajtót tártak, egyszóval vállalkoztak. És Újpest nekiindult! Ehhez olykor elég volt egy ötlet, egy jó kis találmány, de a kitöréshez mindenekelőtt szükség volt a szorgalomra, a kitartásra, a lendületre, a fantáziára!

Így születtek a bőrüzemek, a malmok, a téglagyárak, így terjeszkedett az Egyesült Izzó, több textilgyár, a minőségi feldolgozó műhelyek tucatja.

A zsidók megértették a hívó szót. Mint a mágnes úgy vonzotta őket Újpest megannyi lehetősége. Az újonnan bevándorlók zsidó emberként is jól érezték itt magukat. Több imaházat is kínáltak a vallásosaknak, mígnem felépült a nagy és a kis zsinagóga. Volt vágoda, mikve, a gyerekeket hivatásos tanítók vezették be a zsidó világ gazdag szellemi tárházába.

És akkor valami megbicsaklott. Az első világháborút követő hatalmi zűrzavar felélesztette a nacionalizmust és a sovinizmust. Az országot vezető politikai garnitúra igyekezett mielőbb elfeledni I. Ferenc József liberalizmusát, a szabadelvű gondolat progresszióját, s rátért a jobboldali pofonok, a kurzus erőszakosságának útjára.

És innen már csak egy lépés volt a numerus clausus, a munkaszolgálat, a zsidótörvények sora. Aztán pedig a lengyel zsidók kiirtása Körösmezőn, továbbá a gettósítás, végül a vagonok és a deportálás. Auschwitz, Birkenau, Bergen és Dachau.

Most pedig itt állunk egy hatvan évvel ezelőtti marhavagon előtt. Döbbenetes emlék: az éhezés, a szenvedés a gyász jelképe.

Újpest népes zsidó közössége elpusztult. A gyilkosok nem voltak kíméletesek. Elvittek, megöltek mindenkit; a lakásokat szétlopták, a gyárakat, az üzemeket kifosztották, s mi, a kései nemzedék, a megmaradottak lassan már az elsírt könnyekre sem emlékezünk. Magam is e vidéken gyerekeskedtem, jól emlékszem a szomszédokra, az utcára, ahol játszottam, a zsinagógai hangulatokra. Édesanyámat Bergen Belsenbe hurcolták; a borzalmas náci lágerben pusztult el. Én őt hősi halottnak érzem. Drága emléke előtt tisztelgek ma is.

Ez a régi, kopott vagon, itt, Budapest nevezetes pontján, máig hirdeti e városrész dicső alapítóinak emlékét, azokét, akik ügyességükkel, szorgalmukkal naggyá tették lakóhelyüket. Szimbolizálja a városunkhoz hűséges zsidóságot, akik örök időkre felmutatták a ragaszkodás jó érzését. De a történelem fönntartja a keretlegények, a szadista kínzók, a főszolgabírók emlékét is. Kik mostanában újra lelkesen mocorognak, hogy ott folytassák, ahol elődeik abbahagyták.

De mi, emlékezők, most kivételesen ne rájuk gondoljunk. Hanem azokra a honfitársainkra, akik például megszervezték ezt a megrázó és kifejező vagon-kiállítást. Mert abban is biztosak lehetünk, hogy ők pontosan tudják: mit jelentett a magyar nép számára a vallási béke. Elhozta a fejlődés zálogát, az előrehaladás tempóját, a társadalom nyugodt gazdagodását.

Igen, erre is gondoljunk, hiszen a vagonok mögött már tisztul az ég, mert odaátról közeledik a jó tavasz, s nekünk vigyáznunk kell az erőnlétünkre. Hogy holnap is sikeresen helytállhassunk.

Köszönöm a figyelmüket. Isten óvja közös ügyünket a béke Magyarországán!

---