Zoltai: A múlt még nem vált köddé, az emlékezet még tiszta

Nehéz e történelmi jelentőségű vagon előtt szólni a jelenről. A szállítójármű ajtaja ugyanis – jelképesen – nyitva van! Ez a múlt még nem vált köddé, semmivé, az emlékezet még tökéletesen tiszta, fogalmazott Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója Az Élet Menete Alapítvány által szervezett a Holokauszt Vándorkiállítás hétfői megnyitóján, a gyömrői vasúti állomáson.

---

zoltai_gyomro.jpg
A kép forrás: www.gyomroi-hirhatar.hu

A viktimológia, a bűntény-tudomány, az áldozatkutatás elfogadott megállapítása, hogy a gyilkos mindig visszatér vérfagyasztó tette elkövetésének színhelyére. Most azonban egy huszadik századi, sohasem feledhető tragédia szomorú színpadához nem azok látogatnak el, akik a rettenet elkövetői voltak, hanem legfeljebb a tanúi, jó esetben kései fel- és megismerői.

Csakhogy kétféle tanú, kétféle ember létezik. A jóakaratú, a komolyan érdeklődő, aki őszinte lélekkel kíván okulni a történtekből. És az olyan, aki a martalócok hitelvű barátjának, örökösének tartja magát, s bennük ideológiai rokonát látja. Mert kifejezetten helyesli a hajdani bűnös tettet, és boldog, ha képzeletben hallja a kínzás, a szenvedés hangját, érzi a Cyklon-gáz bűzét. Az ilyen ember inkább irigyli az olyan elődöt, aki kéjjel ölt, ölhetett, nemcsak haraggal. És persze vannak a közömbösök. Akik e magatartásukkal akár cinkossá is válhatnak.

A második világháború végóráiban ez az átlagos település – Gyömrő – akár jelképes is lehetett volna. Az itteni, az akkori politikai vezetők hűséget esküdtek az ország elöljáróinak, s nem látták, nem akarták látni, hogy már a legfőbb hadúr is, egy másik erkölcsi tabellán, esküszegőnek minősül. Nem gondoltak arra, hogy pár hónap múlva a nyilasok – a nácik kedvéért – maguk is megszegik az őfőméltóságára tett fogadalmukat. Pedig már ez a hamis eskü sem akármilyen ügyet szolgált, hiszen Horthy nem egyszer dicsekedett azzal, hogy előbb hozott fajvédő, kirekesztő törvényeket, mint a nácik Németországban. És előbb volt Kamenyec-Podolszk, mint a hitleri Auschwitz és Birkenau.

Nehéz e történelmi jelentőségű vagon előtt szólni a jelenről. A szállítójármű ajtaja ugyanis – jelképesen – nyitva van! Ez a múlt még nem vált köddé, semmivé, az emlékezet még tökéletesen tiszta. Ráadásul pár hónapja csak, hogy a pesti utcán egy idős rabbit csúnyán inzultáltak; hogy a labdarúgó pályán botrányosan és harsogva zsidóztak, hogy a szörnyűség még a FIFÁ-hoz is fölhallatszott; aztán meg a Parlamentben egy sunyi jobbikos képviselő „biztonsági” összeírást követelt a zsidó képviselőkről; ötlete még a brüsszeli Európa-házban is visszhangzott, miközben Magyarországon a párt tagjai élvezhették, hogy a Kurucinfo hűségesen beszámolt az uszítás részleteiről.

Talán eljött az idő, hogy megkérdezzük: nem jut-e nekünk túl sok ebből az élvezetből? Mert ezt a sort akár Gyömrő esetével is folytathatnánk. Ahol, úgy látszik, felébredt a régi virtus, és egyenesen Horthyvá kereszteltek át egy központi teret, amelyet végül „ligetté” szelídítettek.

Hadd húzzam alá: nem demokrácia az, amikor a kevéssé, vagy az egyáltalán nem tájékozott, illetve a megfélemlített, szavazni nem merő lakossággal erősítenek meg botrányos, aljas döntéseket. Evidencia, hogy minden tettnek, minden döntésnek magában kell hordania az erkölcs, az etika szigorú követelményeit is. Ezt a döntést szégyellni fogja Gyömrő lakossága.

Egy mozzanatot azért megemlítek: Nem a Donhoz kivezényelt és az ott megfagyott katonák – rokonok – nevében voksoltak a helybeliek, mint ahogy nem az elégetett Weisz doktor hajdan meggyógyított betegeiről faggatták az embereket a tér-átnevezéskor. Mert a Kormányzónak bizony mindkét dologhoz köze, felelőssége volt, miként az ország hadba lépésében is, a hitleri hadsereg oldalán.

Bízom abban, hogy a történelem és az emberi igazság helyére teszi, mielőbb a megfelelő rangjára helyezi a dolgokat. Mint ahogy a vagon – és amit jelképez – örökre megmarad mementóként a világ és a magyar nép emlékezetében. A politika beteges divatvirága pedig, ahogy kell, elhervad.

E gondolatok jegyében nyitom meg Gyömrőn ezt az igazán súlyos örökséget idéző, vándor- kiállítást. Hiszem, hogy sokak lelkét megérintik a látottak, és akiket illet, revideálják korábbi álláspontjukat. Akik pedig nem mentek el szavazni, vagyis a többség, megértik az átnevezés ügyének jelentőségét. És idővel meghozzák a megfelelő döntést, amely a szolidaritás, az emberség, a tolerancia, következésképpen a jó alkotás, a teremtés biztató ügyét szolgálja.

Az eseményen mások mellett megjelent Őexc. Ilan Mor, Izrael Állam magyarországi nagykövete; Gyenes Levente polgármester; Forgács János a holokauszt túlélők nevében emlékezik; Zoltai Gusztáv a MAZSIHISZ és BZSH Ügyvezető Igazgatója; Verő Tamás rabbi; Karsai László történész; Novák Ilona múzeumpedagógus; Gordon Gábor, Az Élet Menete Alapítvány elnöke.

---