Vissza az ősökhöz – avagy egy sikertörténet kezdete

Az elmúlt pár évben sokan kezdtek el foglalkozni családfakutatássál, illetve a régi ősök, családi krónikák nyomán a még fellelhető rokonságuk felkutatásával. Vannak olyanok, akik ezt minden elkötelezettség nélkül, nem pusztán anyagi meggondolások alapján végzik, ám munkájuk közben visszatalálnak őseikhez is.

---

Ráckövesi Péter Miskolcon született 1966 januárban egy átlagos askenázi zsidó családba. A vallást csak úgy tartották, ahogy a közösség legnagyobb része. A nagyobb ünnepeket megünnepelték, volt a házban hanukia, esetleg még mezüze is, ám ezzel végett is ért minden „tudomány”, egészen 2008-ig.

Hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a miskolci zsidó hitközséggel?

Úgy kezdődött a dolog, hogy a nagyobbik fiam egyik nap előállt azzal az ötlettel, hogy Izraelbe akar menni önkéntesnek egy kibucba. A lányom csatlakozott a fiamhoz. A Szochnutnál a fiamat beírattam egy tíz napos Taglit utazásra, ott viszont kértek egy csomó igazolást, amiket a helyi zsidó hitközségen kellett beszereznem. Ekkor mozdult meg bennem valami. Olyan érzés kerített hatalmába, hogy hazaérkeztem végre, itt a helyem.

Ott ragadtál?

Igen. Elkezdtem érdeklődni a vallás iránt. Járni kezdtem a zsinagógába, elkezdtem tanulmányozni a Tanachot, egyre jobban kezdtem hinni Istenben. Akartam tudni, mi is folyik körülöttem. A cionizmus az mindig is megvolt bennem, amolyan családi örökségként, de ez is kezdett kiteljesedni.

Hogyan akadtál rá az avasi temetőre, mint feladatra, kihívásra?

Akkoriban az avasi zsidó temető rendbetételét már hosszú idő óta ide-oda tologatták. Komolyan senki sem mert vagy akart vele foglalkozni. Főleg a munka mennyisége és az anyagiak miatt sohasem akadt egy olyan csapat, amely komolyan vette volna a dolgot. Ez egy hatalmas kihívás volt, és maradt is. Volt egy elképzelésem, és egy nap előálltam az ötletemmel a vezetőség embereinek. Ők elfogadták az ötletemet, és támogatásukról biztosítottak. Műszaki ember vagyok, úgy gondoltam, hogy a temető helyreállítása egyfajta projekt. Ám ennél jóval több lett. Egy kincsre leltem, és egyre inkább az érzelmeim is vezérelni kezdtek. Valószínű, hogy ennek alapján bízta rám a hitközség vezetése ezt a munkát, és ez alapján szavaztak bizalmat nekem. 2016 júliusában kezdtem el a tényleges munkálatokat.

Nem bántad meg, hogy belevágtál?

Sok nehézséggel kellett szembenéznem. Az összes ismerősöm próbált lebeszélni, hogy nehogy elvállaljam, mert egy hálátlan és nem jövedelmező feladat, amit csinálnék. Eleinte úgy gondoltam, hogy amolyan „mellékállásképpen” fogok foglakozni a dolgokkal, ám hamarosan rájöttem, hogy ez teljes embert, és teljes munkaidőt követelő feladat. Így lettem a hitközség teljes munkaidőben alkalmazott munkatársa. Ám egyedül képtelen voltam megbirkózni a munkával, rengeteg az adminisztratív feladat. Egy csapatot hoztam létre. Külön megemlíteném két segítőtársamat: Grósz Endrét, a Miskolci Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség ügyvezető igazgatóját, valamint Szántó Istvánt, a számvevőszék vezetőjét. Elkezdtünk pályázatokat írni, pályázgatni, és sikerült egy párból támogatást is nyerni.

Mire jutott az így befolyt pénzből?

A pályázatokból beérkező összegből Grósz Endre el tudott indítani egy közmunkaprogramot. Ennek eredményeképpen először nyolc hónapra, majd később egy teljes évre tudtunk szerződtetni munkásokat. Kilenc dolgozónk van jelen pillanatban, és folyamatosan újítjuk fel az eszközeinket, amik javarészt már elhasználódott szerszámokból álltak. A munka nagyon sok és összetett. Elkezdtem tanulmányozni a Sulchan Aruchot, és folyamatosan kérek tanácsokat a rabbinátus munkatársaitól, hogy minden megfelelő legyen. A pályázatokból nyert összegek nem fedik le a teljes költségvetésünket. Szükségünk van minden adományra, tá- mogatásra, amik ha nem is mindig, de azért be-befolynak.

Hol tartotok?

Több száz sírkövet, macévát állítottunk már helyre, és sok száz van, mely még helyreállításra vár. Az akarat megvan hozzá, de sajnos az anyagi nehézségek miatt csak lassan tudunk haladni. A temetőnek is új neve lett: Miskolci Autonóm Izraelita Temető.

Sikeresnek érzed magad?

Pontosítanék: elégedett ember vagyok, mert azzal foglalkozhatom, ami érdekel és kielégít. Ha ez a siker, akkor igen.

Mik a további terveid?

A munkánkról minden érdeklődő tá- jékozódhat a facebook-oldalunkon (Autonom Orthodox Israelita Cemetery of Miskolc). Készítettek rólunk egy kisfilmet is, ami Örökre szól címmel megtalálható a Youtube-on. A filmet bemutatták egy fesztiválon, ám van egy titkolt célunk is vele: visszavezetni azokat a zsidókat, akik leszakadoztak a közösségünkről. Tervezek egy digitális adatbázist, ami részben már készen van, és további pályázatokat adunk be, hogy anyagi támogatásaink kiszélesedhessenek. Egy olyan informatikai rendszert szeretnénk létrehozni, amely lehetőséget biztosít a temető látogatóinak a nagyobb digitális átláthatóságra.

Az interjút az Új Kelet engedélyével közöltük

---