Villányi András: Mesél a múlt
A Dohány utcai zsinagóga elmúlt fél évszázada / Deutsch Gábor írása
Gazdag kiállításról nehéz beszámolni, írni, mert minden képről lehetetlen, még ha indokolt is volna. A fotókon mennyi ismerős arc, és megannyi szituáció. Csak néhány példát említünk: az egyik képen dr. Frölich Róbert főrabbi reggeli ima közben, a másikon az imaszíj felrakása, a harmadik képen reggeli ima Izraelben, az imaszíj (töfilin) levétele után.
Láthatjuk Fekete László főkántort, amikor a chanuka gyertyát gyújtja. Folytatva a példákat: Tóra olvasás Szarvason, Deutsch László főrabbi sófárt fúj. A fotók sorában tovább menve néhány címet ismertetnénk. Ima az egykori gettó falánál; Széder este, Esküvőn; Brisz; Süve után felkelnek a gyászolók; továbbmenve a kiállításon: Szimchász Tóra a gyerekekkel, Havdala (Szombaton este), másikon Süve (a gyászolók felállnak), de látjuk a képeken Herczog Lászlót, Zoldán bácsit, és lehetne sorolni a neveket, de egyben veszélyes is, mert sértődés lehet, ha valakit nem említünk.
A képek sokasága közül az ismertetésnek válogatni kell, bár mint már jeleztük, szívesen írnánk akár minden fotóról, amely elénk került, és ami a kiállításon látható. Ugyanis a szertartás szinte minden eleme megtalálható Villányi képein a Dohány utcai Zsinagóga pincéjében kialakított kiállító termében. Az érdeklődést fokozandó, említsük meg néhány kiváló kép címét. Károly herceg látogatása; Kertész Imre a Goldmark-teremben; Zsidó Múzeum újbóli megnyitása; Scheiber Sándor Maimonidész-kódexet dedikál; A fa alatt egy hölgy lülovot igazgat. A nevek között említi Tímár Károly, Tóth Emil főkántorokat, Salgó, Schweitzer főrabbikat és ezen kívül sok jeles személyiséget. A lényeg, hogy a legtöbben szertartásbeli funkciót látnak el. Így szinte halljuk az imákat, amelyeket elmondanak. Mert a fényképezőgép végzi a munkáját, de hogy mit örökít meg, az a művész dolga. Minket érdekel az is, hogy jól leste-e el a szituációt. A képek sora idézi-e a kort, tolmácsolja-e nekünk a hívő ember szándékát, hogy odafent meghallgatásra leljen. A válaszunk igen. Mert az emlékezés igen fontos. A képeket nézve számos esemény is az eszünkbe ötlik, mint például a Zsidó Múzeum újbóli megnyitása. Vagy a kállói rabbi látogatása a Dohány utcában.
villanyikiallitas_2.jpg
Talán e néhány sorból is kiderül a fotóművész elhivatottsága és szándéka. A már idézett képcímek igazolják a művésznek nemcsak a tehetségét, hanem elkötelezettségét is. Megőrzi az utókor számára kiváló személyek arcát, sőt azt mondhatjuk, hogy jellemüket is. Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a Múlt és jövő fotó kiállítás hosszabb ideig látható. A képek és megnézése mindenki számára nemcsak élményt jelent, hanem meggyőződhet arról, hogy Villányi András alkotása (nevezhetjük így is) egy jelentős feladatot teljesít. Ugyanis lehetetlen, hogy a magunk emlékei ne jussanak eszünkbe.
A fénykép akkor művészi, ha sugall számunkra gondolatokat és őrzi azt a kort, amelyben éltünk vagy élünk. A legnehezebb időszakokban is hirdették a Szent tant remény adva a közösségnek. Az külön gond lehetett, hogy sábeszkor és ünnepnap nem szabad fényképezni. A képek alanyai meg sem engedték volna. Ezen szabályokat betartva tudott a művész eredményt elérni. Nem dicsérünk, csak arra bíztatjuk a Kedves Olvasót, hogy nézze meg ezt a kiállítást és akkor állításaink igazáról is meggyőződhetnek.
|
Kiállítás helye: Dohány- utcai Zsinagóga Múzeum |
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék
Pészah 5786 / 2026 – Ünnepi széderesti menüválaszték
