Világíttassa az Örökkévaló; neked az ő színét: és könyörüljön rajtad

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:15 óra, az ünnep kimenetele: 21:35 óra.

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:35 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Nászó” (Mózes 4. 4:21–7:89.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

„Áldjon meg az Örökkévaló és őrizzen meg! Világíttassa az Örökkévaló neked az ő színét és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd az Örökkévaló az ő színét és adjon neked békét!” (6:24-26).Zsinagógáinkban ünnepnapokon és Jom Kippur alkalmával hallható – áldásként elmondva – a kohanita áldás.

A dühenolás (nevét a Szentélyben található emelvényről kapta, ahonnan az áldást végezték) idején a kohénokra nem szabad ránézni, a közösség arccal forduljon a kohénok felé, de ne tekintsen rájuk, és maguk a kohénok se nézzenek kezeikre. Ezért szoktunk az áldás alkalmával táliszt borítani fejünkre.

Ráv Mose Iszerlesz (1525-1572) írja, hogy ha egy nem kohanita elmondja a papi áldást, akkor áthágja a pászukban álló utasítást, mert csak a kohén mondhat áldást e szavakkal, de más nem. E tilalom nem vonatkozik a Tóra tanulására minden reggel elmondott áldásra, mert abban a kontextusban tanulásnak, nem pedig áldásmondásnak felel meg. Az előírás dacára különböző helyzetekben mégis több esetben is elhangzik a kohénok áldása, kérdés vajon helyesen vagy helytelenül. Egyebek közt erre keresünk választ a héten.

„Áldjon meg az Örökkévaló és őrizzen meg! Világíttassa az Örökkévaló neked az ő színét és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd az Örökkévaló az ő színét és adjon neked békét!” (6:24-26).

Ráv Jiszráel Meir HáKohen (Háfec Háim, 1838-1933) mondta a kohanita áldás kapcsán: rá kell csodálkoznunk az elterjedt gyakorlatra, hiszen az emberek – függetlenül attól, hogy kohaniták, vagy sem – gyakran áldanak a papi áldással. Hogy lehetséges ez? Első pillantásra lehetne azzal érvelni, hogy nem azon a módon recitálják, ahogyan a kohén tenné, azért nem vonatkozik rá tilalom. Azonban ez nem helyes, mivel csak rabbinikus előírás, hogy elmondjuk a papi áldást az imádkozás során.

A Tóra implicit módon tiltja a nem kohanita számára az áldásmondás ezen formuláját, a tilalom pedig örök időkre érvényben van. Nos, az elterjedt gyakorlat indokolt lehet a következőképpen: elhúzódó vita, kezdve a Talmudtól, egészen napjainkig, hogy vajon teljesít-e valaki micvát, ha végrehajtja előírásait, de nem gondol közben arra, hogy micvát teljesít.

Ha elfogadjuk, hogy a parancs csak káváná-val teljesíthető, akkor a nem kohanita csak akkor hágja át a tórai előírást, ha az áldás elmondásakor arra gondol, hogy a kohénok által mondandó áldás micváját teljesíti. Ha nem volt ilyen szándéka, akkor nem követ el vétket”.

A Háfec Háim javaslata, hogy fogadjuk el Ráv Joel Sirkes (1560-1640) véleményét, miszerint a nem kohénoknak csak akkor tilos elmondani a papi áldást, ha ugyanúgy kinyújtják kezeiket, mint a kohénok.

E gondolat mentén haladva írja Ráv Eliezer Dávid Grünwald, hogy amikor péntek este megáldja az apa gyermekeit, a birkát kohánim elmondásával, akkor ne helyezze mindkét kezét gyermekei fejére, hanem tegyen úgy, mint az Árizál, és csak az egyik kezét használja az áldás során.

A Máávár Jábok megállapítása szerint az egy kézen lévő ujjak összesen tizenöt ujjpercből állnak, a kohanita áldás meg éppennyi szóból, azaz bőven elég egy kéz használata az áldás mondásakor.

Ráv Jákob Emden (elhunyt 1776-ban) határozottan védelmébe vette a kétkezes megoldást. Szerinte, ha valaki szívből mondja a bróhét, akkor pont a kohénoktól tanulva kell két kézzel tennie, hiszen ők mutatták meg, miként kell helyesen áldani. Példaként említi, hogy Mózes is két kézzel áldotta meg tanítványát, utódát Józsuát (4Mózes 27:23). a legfontosabb azonban, hogy a kohén, aki áldást ad, maga is áldott. Aki pedig nem ad áldást, nem lehet áldott, mert le van írva: „Megáldom a téged áldókat…” (1Mózes 12:3.)

„Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Férfi vagy nő, ha kiválik fogadalmat téve, tartózkodási fogadalmat…bortól és részegítő italtól tartózkodjék” (6:2-3).

A bortól való tartózkodás kapcsán Rási két eltérő megjegyzést tesz, az egyik pozitív, a másik negatív színben tünteti fel az önmegtartóztatását. Jogos a kérdés: helyes, vagy helytelen ilyen fogadalmat tenni? Egy vélemény szerint Rási első megjegyzése, miszerint helyes a bortól való tartózkodás, azokra vonatkozik, akik egy másik zsidót hajlamosak rossz színben feltüntetni. Az ilyen embernek jobb, ha nem iszik alkoholt, mert legrosszabb tulajdonságait hozza elő. Ha valaki jó szándékkal viseltetik felebarátai iránt, akkor néhány pohár ital elfogyasztása nem okoz kárt, neki és társaságának is jót tehet a szívből mondott „lehájim” kívánsággal”.

Kosz, kisz, káász, magyarul: pohár, pénztárca. harag. Bölcseink szerint az ember személyiségének pontos leírását adja, hogy miként viselkedik ittas állapotban, hogy bánik a pénzével, és mit hoz elő belőle haragja.

Darvas István rabbi / OR-ZSE

---