Vezesd a káromlót a táboron kívülre – Jó Szombatot, Shabbat Shalom!

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:06 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Emor” (Mózes 3. 21:1-24:23.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

A szidra foglalkozik a kohénokra vonatkozó speciális előírásokkal gyász, illetve házasságkötés esetén. Részletezi a felszentelésükkel kapcsolatos parancsolatokat és az áldozati törvényeket. Emellett tanulhatunk a sábát micvájáról, az ünnepek, ill. a színkenyerek szabályairól.

A hetiszakaszt egy elbeszélő jellegű szöveg zárja, amely az istenkáromlásért, az emberölésért és a fizikai bántalmazásért járó büntetésekről szól.

Először az ünnepekről, melyek kapcsán Rabbi Lévi jegyezte meg: „Isten szándéka az volt, hogy minden tavaszi és nyári hónapra adjon egy-egy ünnepet Izraelnek.

Niszán hónapra adta Peszáhot, ijjárra a kis Peszáhot (Peszáh seni), sziván havára Sávuot ünnepét. támmuz hónapra nagy ünnepet tervezett, de az aranyborjú vétke miatt támmuz, áv és elul ünnepei elvesztek.

Jött tisri amikor engesztelést nyertünk a bűnre, és kárpótolt három ünneppel – Ros HáSáná, Jom Kippur, Szukkot – a három kieső hónapért. A vívás vonatkozásában mindez, mármint a második szándék csak látszólag könnyebben értelmezhető: „olyan támadás, melyet az ellenfél reakciójának biztos ismeretében úgy hajt végre a versenyző, hogy a reakciót elhárítva vagy megkerülve folytatja, illetve fejezi be a támadást, vagy védekezik”.

„És az a kohén, aki nagyobb testvéreinél” (21:10). Főpapok az első és a második Szentély működése során egyaránt voltak, a Talmud (Joma 9a) szerint a két időszak között jelentős eltérés mutatkozott: „Rabba bar Hana mondta Rabbi Johanán nevében: mit jelent a pászuk: „az istenfélelem meghosszabítja a napokat, de a gonosz évei megrövidülnek” (Mislé 10:27)?

„Az istenfélelem meghosszabbítja a napokat” az első Szentélyre vonatkozik, amely négyszáztíz évig működött, és csak tizennyolc főpap szolgált benne, „a gonosz évei megrövidülnek” pedig a második Szentélyre vonatkozik, amely négyszázhúsz évig állt, és több, mint háromszáz főpap szolgált abban.

Vond le ebből Simon HáCádik negyven, Johanán főpap nyolcvan, Jismáel ben Pabi tíz, és – egyesek azt mondják – Rabbi Elázár ben Hárszom tizenegy évét! Kiszámolható, hogy a többiek nem éltek meg egy évet sem tisztségükben”.

„Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: ezek az Örökkévaló ünnepei… amelyeket hirdessetek szent gyülekezések gyanánt – ezek az én ünnepeim… a hetedik napon szombati nyugalom legyen” (23:2-3). Ezzel kapcsolatban kérdezték bölcseink: miért foglalkozik a szombattal a Tóra ezen a helyen?

Az első mondat alapján az ünnepeket kellene ismertetnie! A magyarázat az – mondják mestereink – hogy az ünnepek megszentségtelenítőire szombatszegőként tekintünk, viszont aki megtartja azokat, arra úgy gondolunk, mint aki a sábesz előírásait is megőrzi.

Más magyarázat szerint – az omerszámlálás időszakában ennek külön jelentősége van – a Tóra itt arra figyelmeztet, hogy a későbbiekben néha az ünnepeket is sábát-nak nevezi: „és lengesse az omert az Örökkévaló színe előtt, kedvességetekre, az ünnep (sábát) másnapján” (23:1)

A Vilnai Gáon szerint „tudvalévő, hogy Izraelnek hét ünnepnap adatott: Ros HáSáná, Jom HáKippurim, Szukot, Smini Áceret, Peszáh első és hetedik napja, és Sávuot. E hét napra vonatkozik az előírás: „Hat napon végeztessék munka, de a hetedik napon szombati nyugalom legyen”.

Az esztendő hat ünnepnapján szabad olyan munkát végezni, amely az ohel nefes, vagyis a lélek jóllakatásával (főzés, sütés, stb.) függ össze. Viszont a hetedik napon (Jom HáKippurim napján) „szombati nyugalom legyen, szent gyülekezés, semmi munkát se végezzetek”. E hét jeles nap hat ünnepet ölel fel.

Cikk_aljara_lila_.jpg

Ezek közül kettő (Peszáh, Szukot) hétnapos, míg a többi egy napig tart. Az évi ünnepnapok száma – Jom Kippurt leszámítva – összesen tizennyolc, e szám hagyományaink szerint az életet jelképezi , ami arra utal, hogy a hétköznapokat ezek a különleges alkalmak fűszerezik, töltik meg élettel”.

Meg kell jegyezzük, hogy a Gáon az ünnepek tórai rendjéről szól, a diaszpórai kiegészítő ünnepnapokat e kommentárjánál nem számolja be.

„És számláljatok magatoknak az ünnep másnapjától, ama naptól, midőn hozzátok a lengetés ómerjét, hét teljes hét legyen” (23:15). Az omerszámlálás tórai parancs volt, amíg állt a Szentély, pusztulása óta viszont rabbinikus előírás.

Rabbi David Ibn Zimrá szerint a parancs fő célja Sávuot ünnepének előkészítése. Egyike a nyolc micvának, melyeket rabbijaink döntése alapján álló testhelyzetben kell elmondani. Melyek ezek? A Hállél, a tóraolvasás, a kohanita áldás, az Ámidá, a Vidduj (bűnvallomás), a sófárfújás, a Megilla-olvasás, és a már említett omerszámlálás.

Darvas István rabbi / OR-ZSE

---