Verő Tamás rabbi: 70 évvel ezelőtt mi is felszabadultunk a gettóból

---

Négy holokauszt túlélő unokájaként állok Önök előtt. Ma 15 évvel ezelőtt, 27 évesen, a budapesti gettó felszabadításának 55-ik évfordulóján álltam itt ezen a helyen, és szólhattam az egybegyűlt emlékezőkhöz.

Akkor még sokkal több olyan hittestvérünk hallgatta szavaimat, akiknek saját emlékeik voltak a budapesti gettóról, és annak felszabadulásáról, felszabadításáról. Köztük volt mindkét nagymamám is, akik átélték a háború borzalmait, és akik a könnyes szemekkel elmesélt történetek mellett nem feledkeztek meg átadni nekem a zsidóság iránti feltétlen szeretetet sem.

Egy évvel később, ugyanitt, a Dohány zsinagóga első sorában ültek, de szemük, kivételesen nem a fájdalomtól, hanem a büszkeségtől telt meg könnyekkel. Rabbivá avattak.

Mint oly sokan azok közül, akik 15 évvel ezelőtt itt emlékeztek a gettó felszabadítására, már ők is az örök élők útján járnak.

A tudomány és a tapasztalat egyre inkább alátámasztja, és ma már tényként kezeli, miszerint a gyermekkor első éveiben szerzett tapasztalatok, érzések és kötődések végigkísérnek bennünket egész életünkben. Kihatnak későbbi kapcsolatainkra, boldogulásunkra az életben.

1945. január 18-án, csütörtöki napon szabadította fel a Vörös Hadsereg a Budapesti gettót. Akik ma 70 évesek, vagy annál idősebbek, ők olyan terhet viselnek magukon egész életükben, amelyet még gyermekeik, unokáik is a génjeikben hordoznak. Soha senki nem tudja őket kárpótolni az elvesztett évekért, az elveszett békés családi életért, az elveszett gyermekkorért, az elvesztett rokonokért, létért.

A budapesti gettó lakói, 70 évvel ezelőtt, a szabadulásuk előtti szombaton, pontosan ugyanannál a tórai hetiszakasz felolvasásánál tartottak, mint tegnap mi. A Bó hetiszidrában a kivonuláshoz, a szabadsághoz vezető tíz csapás történetét olvasták, olvastuk fel a Tóra második könyvéből. A zsidó nép megszabadul az egyiptomi gettóból, a szolgaságból, a rabságból. Vajon hogyan értelmezték, magyarázták a Tóra szavait a rettenetes körülmények között akkor ők? Mit éreztek, amikor szombat után 5 nappal, csütörtök reggel 9-kor ők maguk is felszabadultak?

Pészáhkor a hagadában olvashatjuk, hogy minden nemzedéknek úgy kell tekintenie magára, mintha ő maga megszabadult volna ki a rabszolgaságból. Ma, 2015. Január 18-án ugyanezt tesszük: mindannyian érezzük, hogy 70 évvel ezelőtt mi is felszabadultunk a gettóból.

A vidéki zsidóság elpusztítását követően, a Budapesten élő zsidóság megmaradása jelentette a mai, most élő Magyar zsidóság létezését. Születésnapot, újjászületés napját ünnepeljük, mert ha 70 évvel ezelőtt a megmaradt zsidóság kicsiny, Budapesten még élő csoportját, nem menti meg a pusztulástól a Vörös Hadsereg, akkor ma mi nem lehetnénk itt.

Emlékeznünk kell – és nem csupán a mai napon – arra, hogy kik építették fel a budapesti gettó falait, kik rombolták le fából készített falait, és kik azok, akik készségesen, bármikor újraépítenék.

Az emlékezés mellett adjunk helyet a lelkünkben pozitív gondolatnak is, ünnepeljük meg a túlélőket, kiknek volt erejük újrakezdeni az életüket. Kérem, álljanak fel mindazok, akik éltek 1945. január 18-án!

Értünk, magunkért, velük együtt imádkozunk. Ávinú sebásámájim! Ö-ó, lelkek és testek teremtője! Vejászém lehá sálom Emeld Teremtő orcádat drága halottaink lelke felé, és adjál Nekik Örök békét. Ö-ó Istenünk, vedd szeretteink áldott lelkét magadhoz, és az igazak között legyen örök nyugodalmuk Ö-ó adj erőt és egészséget az itt maradottaknak, és adj erőt valamennyiünknek az őszinte szembenézéshez a múlttal. Adja I’sten, hogy így legyen. Ámen

---