Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 2.

2020. Február 27. / 11:06


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 2.

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. A válogatás vállaltan szubjektív lesz, de talán idővel kialakul benne valamilyen rendszer.

partos_erzsi-cikkbe.jpg

Pártos Erzsi színésznő Pollák Erzsébetként látta meg a napvilágot Budapesten, 1907. április 2-án. Az Országos Színészegyesület színiiskoláját 1929-ben végezte el. A Színházi Élet közli is a növendékvizsgán - ahol, mint a korabeli újság írta: groteszk komikumával tűnt ki - Pethes Ferenccel együtt készült manócskás képét. Utána a Vígszínházba szerződött Harsányi Zsolt felfedezettjeként. 

Erről az időről szól a Színházi Élet 1934-es kis cikke:

„… állandóan cselédszerepeket osztottak ki neki. Azt hitte, hogy ez az orra miatt történik és egy szép napon a régi orra helyett ragyogó pisze orrocskával jelent meg a Vígszínházban. … Ezután pisze cselédeket játszattak vele.”

A Színészkamarába nem vették fel és így elveszítette 1939-ben az állását. Bálint Lajos hívta az OMIKE Művészakciójába, s ott rengeteget foglalkoztatták. Szerepei is sokfélék voltak. Játszott kabarétréfákban, de játszott fontos szerepeket Molnár Ferenc, Szenes Béla, Nádassy László, Lakner Artúr darabjaiban. 1941-ben jelent meg könyve „Köszönöm!...” címmel. A könyv bevezetőjében írott, az előző éveket érintő gondolatokhoz kevés hasonlóan szívszorító mondatokat lehet olvasni:

„Kedves Közönség, kedves Barátaim!

Ezerkilencszáznegyvenegy, szeptember! Elvesztettem a szerződésemet, kenyértelenül maradtam. De valamiből tovább kell élni! Nem akarok elpusztulni! Mit tehetek?! Csak azt, amit már más kollégáim is tettek eddig: könyvet írok és megkeresem vele a közönség szívét! Ezek a gondolatok hajtanak és nekikezdek a munkának!... Nini! A címet le is írtam: Köszönöm!...

… Két éve már, hogy megcsorbultam és annyit se keresek, mint amikor kezdő színésznő voltam. Két éve, hogy az étlapon csak az árat nézem s a strandfürdő bejáratánál, egy padon fürdök a fürdés gondolatában. Nehéz, keserves út volt az utolsó két esztendő, amíg ide jutottam, hogy ezt is elvesztettem.”

1945-1955 között a Nemzeti Színházban, 1955-1956-ban a Fővárosi Operettszínházban, szerepelt. Az 1956-os forradalom leverése után elhagyta az országot, New Yorkban a Petőfi Színházban lépett fel, majd 1958-ban hazatért. Egy évadot Győrben töltött, 1959-től 1967-ig, nyugdíjazásáig ismét a Nemzeti Színházban játszott. Ide kívánkozik, egy 1976-ban, a Színház című lapban irt kritika róla írt néhány mondata is: „… ez a lefokozott élet, amit Pártos Erzsi oly törékeny és oly markáns vonásokkal behoz a Nagy Közhelyek színpadára, valódi élet. Körötte elhiszem, hogy a levegőben oxigén van: nem csupán azért, mert szomjas mohósággal tud a levegő után is kapni, hanem mert a tárgyakat, kellékeket, saját ruhadarabjait, a hajára húzott hálót, a fehér csipkét is átlényegíti, emberi tartalommal tölti fel.”

1931-től filmezik, a televízió is gyakran foglalkoztatta. A Színházi Adattár szerint 65 színházi bemutatóban vett részt és a filmszerepeinek száma is jóval 70 felett van.

2000. április 18-án hunyt el Budapesten.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek